Seite - 682 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

682 melyek kitűnően dolgoznak ; de ezek csak kivételek ; a nagy tömeg nem okúi s ragaszkodik régi ekéjéhez. De, ha az ekék munkája olyan siralmas is, mint csak képzelhető, annál jobb az ásóval és kapával végzett munka, mely a milyen fárasztó, épen olyan csodálatra méltónak mutatja a lakosság izomerejét, türelmét és kitartását. A termelési váltórendszer Dalmácziában rendkívül hiányos és fő oka a termések silányságának. A vetésforgó vagy két, vagy három nyomásos ; ha ugyanis a föld trágyában részesül, akkor vagy kétszer vetnek bele egymás után gabonát, vagy egyszer gabonát s utána tengerit. Ha pedig nem trágyázzák, akkor harmadik veteménynek árpa, rozs, zab vagy más gabonanemű kerül sorra. Figyelemre méltó az a szokás, hogy a trágyát egyenesen a gabona, nem pedig az azt megelőző vetés alá adják. A kapás növények közül változatosság okáért csak a tengerit használják ; csupán a burgonya lép néhol, de csak kis területeken a tengeri helyére. Az ily czélszerűtlen vetésforgónak s a vele párosúló hiányos szántásnak az a követ- kezése, hogy a gabonával bevetett területet tömérdek gyom veri föl, mely elszíjja a talaj termő erejét a vetett nemes növénytől és magvai vai meg- rontja a gabona értékét. Az oly árvízjárta területeken, melyek őszi vetésre nem alkalmasok, tavaszszal több éven keresztül ugyanazt a növényt termesztik, pl. tengerit, vagy kölest. S mivel a szántóföldhöz mérten a házi állatok száma csekély, trágyában a föld csak ritkán, kellő mértékben pedig sohasem részesül. Aztán a trágyát nem is jó trágyatelepekben tartják, hanem hónapokon át szabadon hagyják, kitéve annak, hogy az eső kilúgozza, a nap kiszíjja és kiszárítsa úgy, hogy mire a mezőre kerül, tápláló erejének jó részét már elvesztette. Mivel tehát az ekemunka tökéletlen, a vetésforgás czélszerűtlen, a trágyázás pedig elégtelen : a termőtalajból mindig több erőt vonnak el, mint a mennyit helyrepótolnak s így a termés évről-évre csökken. Jellemző a mezőgazdaság állapotára, hogy a mintegy 119.324 hektár bevetett területre csak 202 hektár mesterséges és 10.492 hektár természetes rét esik. A Dalmácziában termesztett gabonanemiìek a búza, a kukoricza, árpa, rozs, zab, tönköly és köles. Legfontosabbak ezek közt a búza, tengeri és a köles. Vetni mindig kézzel szokás, mivel a vetőgépeket itt nem ismerik. A vetőmagból rendesen többet vetnek, mint a mennyi elegendő volna, mert a nép abban a balhitben él, hogy mennél többet vet valaki, annál többet