Seite - 682 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
Bild der Seite - 682 -
Text der Seite - 682 -
682
melyek kitűnően dolgoznak ; de ezek csak kivételek ; a nagy tömeg nem
okúi s ragaszkodik régi ekéjéhez.
De, ha az ekék munkája olyan siralmas is, mint csak képzelhető,
annál jobb az ásóval és kapával végzett munka, mely a milyen fárasztó,
épen olyan csodálatra méltónak mutatja a lakosság izomerejét, türelmét
és kitartását.
A termelési váltórendszer Dalmácziában rendkívül hiányos és fő oka
a termések silányságának. A vetésforgó vagy két, vagy három nyomásos ;
ha ugyanis a föld trágyában részesül, akkor vagy kétszer vetnek bele
egymás után gabonát, vagy egyszer gabonát s utána tengerit. Ha pedig
nem trágyázzák, akkor harmadik veteménynek árpa, rozs, zab vagy más
gabonanemű kerül sorra. Figyelemre méltó az a szokás, hogy a trágyát
egyenesen a gabona, nem pedig az azt megelőző vetés alá adják. A kapás
növények közül változatosság okáért csak a tengerit használják ; csupán a
burgonya lép néhol, de csak kis területeken a tengeri helyére. Az ily
czélszerűtlen vetésforgónak s a vele párosúló hiányos szántásnak az a követ-
kezése, hogy a gabonával bevetett területet tömérdek gyom veri föl, mely
elszíjja a talaj termő erejét a vetett nemes növénytől és magvai vai meg-
rontja a gabona értékét.
Az oly árvízjárta területeken, melyek őszi vetésre nem alkalmasok,
tavaszszal több éven keresztül ugyanazt a növényt termesztik, pl. tengerit,
vagy kölest. S mivel a szántóföldhöz mérten a házi állatok száma csekély,
trágyában a föld csak ritkán, kellő mértékben pedig sohasem részesül. Aztán
a trágyát nem is jó trágyatelepekben tartják, hanem hónapokon át szabadon
hagyják, kitéve annak, hogy az eső kilúgozza, a nap kiszíjja és kiszárítsa
úgy, hogy mire a mezőre kerül, tápláló erejének jó részét már elvesztette.
Mivel tehát az ekemunka tökéletlen, a vetésforgás czélszerűtlen, a trágyázás
pedig elégtelen : a termőtalajból mindig több erőt vonnak el, mint a mennyit
helyrepótolnak s így a termés évről-évre csökken. Jellemző a mezőgazdaság
állapotára, hogy a mintegy 119.324 hektár bevetett területre csak 202
hektár mesterséges és 10.492 hektár természetes rét esik.
A Dalmácziában termesztett gabonanemiìek a búza, a kukoricza, árpa,
rozs, zab, tönköly és köles. Legfontosabbak ezek közt a búza, tengeri és
a köles. Vetni mindig kézzel szokás, mivel a vetőgépeket itt nem ismerik.
A vetőmagból rendesen többet vetnek, mint a mennyi elegendő volna, mert
a nép abban a balhitben él, hogy mennél többet vet valaki, annál többet
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben,
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia)
- Band
- 11
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.68 x 21.98 cm
- Seiten
- 370
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch