Seite - 689 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

689 Állat- és legeld gazdaság. A takarmánynövények hiánya fő oka Dalmá- cziában az állattenyésztés kedvezőtlen állapotának. Ehhez járul, hogy a paraszt a marhaállományának általában inkább szaporítására, mint javítására törekszik s az alacsony, szűk és kellő szellőztetés nélküli istállókban a marha csak ritkán, a szúró-marha pedig soha sem kap almot. Az állatot kihajtják a köves, nagyobbára erdőtlen hegyek közé legelőre, hol a kurta, fonnyadt fűben csak gyér táplálékra talál, melyet jó mesterséges takarmánynyal nem igyekeznek pótolni. Dalmácziában nincs is figyelemre méltó saját fajjellegű állat ; általában csak az éjszaki tartományokban honos marha található itt is, csakhogy itt, e sziklás, erdőtlen tartományban a hiányos takarmány mellett lassankint elcsenevész. A Dalmácziában tenyésztett/z^ kis termetű, rövid fülű s meglehetősen hosszú lábú. Minthogy a párzást egészen a természetre bízzák, a fajta nem- csak hogy nem javúl, de egészben véve elkorcsosodik, mert a hibák öröklődők. Az észszerű tenyésztés hiánya okozza azt is, hogy az állat rendkívül lassan fejlődik. A birka csak harmadik, negyedik évében éri el teljes fejlettsége korát, s egy eleven kosnak a sulyja akkor sem haladja meg a 25—30 kilogrammot. A belföldi fajta gyapja csekély értékű, finomabb szövetekre nem is alkalmas, így csak durva, közönséges daróczposztó anyagáúl szolgál, melyből a föld népe készíti a ruháját. A franczia s utóbb az osztrák kormány mindent elkövettek, hogy Dalmáczia juhtenyésztését merino-kosok bevitele által megjavítsák; de, míg az értelmes és észszerű tenyésztés hiányzik, a jobb fajtákkal való minden keresztezés hiába való s kedvezőbb eredményre nem vezethet. Ehhez járúl, hogy épen a merino az, mely úgy jellegzetes sajátságai, mint életmódja tekintetében a belföldi fajtával a legnagyobb ellentétben áll. Mindamellett a merinókkal való keresztezés megjavítá kissé a belföldi fajtát különösen a Tengermelléken és a szigeteken, a hol az éghajlat enyhébb, s a hol még megtalálni a valamivel finomabb, göndör gyapjú nyomait. A tartomány azon vidékein, melyekben az égalj szelíd s a rétek tele vannak illatos növénynyel, az állatok húsa ízletes s tejök és a tejből készült czikkek is jó ízük által tűnnek ki. A pagói és arbei sajt, valamint a Zárát környező sziklás szigetek, úgy szintén Incoronata szigetének s Ragusa és a Bocche di Cattaro némely kerületeinek sajtja kitűnő jó ízű. Ha jobban értenének a sajtkészítés mesterségéhez, akkor ez a tejben bővelkedő vidékeken és Zára kerületének egy részében jelentékeny jövedelmi forrássá válhatnék. De Dalmácziában, fájdalom, nincs T. 87