Seite - 691 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

691 A dalmácziai /Jban ugyanazokat a jellemzetes vonásokat találjuk, mint a bosnyák-herczegovinaiban. Ha jól tartják, tüzes és fölötte szívós, de kis termetű, mert hegyvidéken nevelik föl s nem jól táplálják. A parasztok csak mezei munkára használják. Ha igába fogják, erejét meghaladó módon terhelik. Az osztrák kormány jófajú csődöröket osztatott ki a községek között s a legjobb csikókat díjakkal jutalmazza. Ez intézkedésnek már is tapasztalhatni jó hatását. Ha a vidéki lakosság több takarmány fölött ren- delkeznék s a lovaknak megadná az okszerűbb eljárás által megkövetelt gondos ápolást, nem volna nehéz Dalmácziában jó lófajtát fejleszteni. A statisztikai adatok azt állítják, hogy Dalmácziában 21.858 ló van; e szám azonban a valónál talán csekélyebb. Pago és Arbe szigeteken van egy lófajta, mely különös kicsisége által üt el a többitől. E lovak csínos, finom alkotásúak, erős lábszárúak s igen alkalmasak az oly vidékekre, a hol rendes útak nincsenek. A tartomány némely vidékein, kivált a szigeteken, a hol csak kevés a csinált út, az ösvények pedig sziklásak és veszedelmesek, öszvér pótolja a lovat. Az öszvér itt általában szép állat, meglehetősen alacsony, de igen erős, izmos testalkatú. Lába különösen erős s rendkívüli terhet képes elviselni. Szőlő- és olajbogyó-termesztés. Szblbmfvelés . Dalmáczia éghajlatánál és talajánál fogva szőlőmívelésre kitűnően alkalmas. A szőlőmívelés e tartományban csakugyan ősrégi eredetű is és az utóbbi időkben nem is sejtett lendületet vőn. Ellenkezőleg, mint a földmívelés, mely Dalmácziában az erdők szertelen irtása miatt mind mélyebbre sülvedt, a szőlő, mely sekélyebb mélységű talajjal is beéri, sőt helyenként a sziklarepedésekben is jól tenyészik, szépen sikerűit. Dalmáczia a szőlőtermesztés és borkészítés kezdetleges módjai mellett is évszázadokon át nagy mennyiségű bort termesztett. A tartomány egyes részeiben ez volt a legfontosabb s kivitelre egyedül alkalmas termény. E század közepén Dalmácziában a szőlőt egy betegség, az oidium támadta meg, úgy hogy félni lehetett, hogy a szőlőmívelést, mivel meg- szűnik jövedelmezni, elhanyagolják s talán egészen föl is hagynak vele. A lakosság kezdetben vonakodott az óvószerűi ajánlott kénezést alkalmazni, de a szükség és mások példája végre rászorítá. Csakhogy ez tetemesen emelé a termesztés költségeit, a mi, párosúlva a bornak rendkívül alacsony 87*