Seite - 700 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

?oó hordókban „dalmácziai olaj" név alatt. Ily körülmények között nem csoda, ha a dalmácziai olajnak oly rosz híre van. A világító gáz és petróleum elterjedése, továbbá a Dalmácziába kívülről szállított olcsó mag-olajok nagyon megcsökkentették a fái olaj fogyasztását s árát leszállították. Ipari czélokra s gépekhez még most is jókora mennyi- ség kél ugyan el belőle, de csak alacsony árakon. Az olajfatermesztésnek egész jövendője, a jövedelmezés föltétele a finom asztali olaj készítésében keresendő, melynek mindig jó ára van, kivált ha a vevő kellő biztosítékot talál minden csalás és hamisítás ellen. A Dalmácziában termelt olaj évi mennyisége átlag 120.000 méter- mázsára tehető, melynek nagyobb része a déli partvidékre és a szigetekre esik. A hegyvidék zordabb éghajlata alatt olajfa nem terem. A közön- séges árúnak ára ez évtized alatt métermázsánként 30—50, a fínomabbé 70—86 forint közt ingadozott. Ez utóbbiakból a készlet csak csekély, de az mindjárt vevőre akad; míg a közönséges termék csaknem kivétel nélkül mind a trieszti piaczra kerül. Erdészet. Dalmáczia manapság erdőben leggazdagabb és fában legszegényebb tartománya nemcsak Ausztriának, hanem egész Európának. Az adókataszter szerint ugyanis az egész tartománynak nem kevesebb, mint 381.862 hektárnyi része, tehát 30°/0-a erdő; a mi oly arány, mely az erdőségekben gazdag Csehországéval egyezik. A fahaszon mégis igen csekély, mert az úgy nevezett „erdők" nagyobb részt csak törpe, marhától megrágcsált bokrokból állanak, melyek a hajdani fáknak még élő gyökérzetéből sarjad- zottak föl. A dalmaták, — a nagyobb miveltségű tengerparti és a szigeti lako- sokat nem számítva, — egészen a legújabb időig nem ismerték az erdő fogalmát, melyre a dalmátnak tulajdonképen nincs is szláv megnevezése, miután ő e horvát szó alatt „suma" (erdő) csak rőzsefát ért, a szerb „gozd" szót pedig Dalmáczia éjszaki felében nem használják. Még az úgy nevezett „gaj"-ok, azaz a helységekhez közeli s többnyire kőrakásokkal kerített cserjések is, a nevökkel egyezőleg inkább legelőkűl s rosz időben a barmok menedékeiül szolgáltak, mint fatenyésztésre és legnagyobb részt rosz állapot- ban vannak.