Seite - 701 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

701 Az „erdők"-ben a fahasználat tulajdonképeni fatermés hiányában még két évtizeddel ez előtt is majdnem egyedül gyökérsarjakra s tuskófára szorítkozott; a tuskóirtás következtében azután a meglazított földréteg az elmosatásnak s a bóra hatásának lett kitéve, a mi a talaj elkarsztosodását okozta. Kár esett így aztán a természetes fölújúlásban is. Egész községek arra kényszerűitek, hogy tűzifa szerezhetése végett a hajdani erdők fáinak a gyökérzetét ássák ki, minthogy szálfa már nem volt. Két évtizeddel ez előtt még az ország fővárosának piaczán is több gyökérfát árultak, mint másfélét. Az egykori erdők elpusztulásának oka a korlátlan legeltetésben, az istállóztatás tökéletlenségében keresendő, valamint abban, hogy az utolsó évtizedek alatt az erdők ápolására a hatóságok semmi gondot sem fordítottak. Mintha csak egyetlen közlegelő volt volna egész Dalmáczia, melyen a barmoknak mindenféle faja évhosszant s éjjel-nappal künn tartózkodott. Télviz idején természetesen, mikor fű nem volt, az állatoknak a fás növények- kel kellett táplálkozniok. A tavasz mindig rövid volt arra, hogy a gyönge fa erősebb fejlődésnek indulhatott volna, mert a fű a nyár beálltával a nap heve alatt s a szárazság miatt kiaszott. A zsenge hajtásokat pedig ekkor a marha ismét meg ismét leharapdálta, s ha véletlenül itt-ott egy-egy hajtást megkímélt, azt a pásztor csakhamar levágta, hogy ott ne veszszen. Az erdő, mint erd'ò , a lakosok előtt értéktelen vaia. Említésre méltó aztán még, hogy Dalmácziában tömérdek kecske volt, s ez a körülmény az erdőnevelést szintén nagyon hátráltatta. Az erdészet első örvendetes föllendülése a legutóbbi évtizedre esik. A kecskeállomány, Dalmáczia erdészetének e veszedelmes ellensége, fokon- ként lejebb-lejebb apadt; az 1857-, 1869- és 1880-dik évben a hivatalos számlálás szerint 424.087, 280.656 s illetőleg 217.155 darab kecske volt a tartományban, míg ma már nincs több 169.098 darabnál; ehhez képest egy felől az erdők állapota, más felől a bokrokkal utóbb benőtt legelők minősége észrevehetően javult, míg a kecskék kevesbedésével lépést tartott, sőt annál nagyobb mértékben emelkedett a szarvasmarhák s juhok száma. Igen örvendetes tény az is, hogy a kecskelegeltetést korlátozó szabály- rendeletek ma már a községi erdőkben sem találnak a lakosok részéről olyan konok ellenszegülésre, mint a milyen az előtt a politikai hatóságok beavatkozását majdnem teljesen meghiúsította. Az 1873. évi február hó 19-én kelt törvény határozványaiból folyólag 1874-től 1890-ig a kecske- legeltetés elől elvonatott 149.146 hektárnyi erdő, 247.607 hektárnyi