Seite - 704 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

704 Lacroma szigetén, valamint Ragusa mellett s egyéb helyütt is tiszta állabokat alkot még az aleppói fényű (Pinus haleppensis), noha mégis inkább örökzöld aljfával keverve, s világoszöld tűlevélzctével, szép alakjával kellemes ellentéte a tartomány pusztaságainak. Sajnos, a múlt évtizedek alatt a fényű állabok legnagyobb részét kiirtották, Lessina szigetén pedig a szó szoros értelmében kipusztították. Mikor ugyanis Itáliában a különféle szőlóbetegségek fölléptek és Franczia- országban a phylloxera vastatrix elterjedt s a bor ára egyszerre magasra szökkent, ez a körülmény a dalmácziai földbirtokosok közül sokat arra bírt, hogy erdejét szőlővé alakítsa át, a minek következtében mindegyikük kétségtelenül jóval nagyobb jövedelemre tett szert eleinte és mintegy húsz éven át; ámde, minthogy az igen sekély és sovány karszt-talaj nem volt alkalmas arra, hogy a szőlőmívelést hosszabb ideig kibírja, a szükséges trágya pedig hiányzott, a legtöbb ilyen szőlőültetvény mívelése félbeszakadt, míg a talaj évek sora múltán termő képességét megint vissza nem nyerte. Helyenként azonban a szőlőket újra erdővé alakították át. Ez a szünetelő szőlőmívelés kivált a dalmát szigetek magas fekvésű területein volt szokásos, s a szőlőtelep általában épen annyi időn át hevert ugaron, mint a meddig termőképessége tartott, a termőképesség mcgújú- lását pedig bizonyos növények feltűnése árúlta el. Igen káros a fenyvesekre nézve továbbá a szárdella-halászat is, a mennyiben ehhez évről-évre nagy mennyiségű fenyűfáklyára van szükség, a mi pedig csak a fenyű-ültet- vényekből szerezhető, úgy, hogy megtörtént már, hogy a fenyvesek kipusz- títása miatt kénytelenek voltak a fáklyának való fát Olaszországból venni. Legnagyobb ellensége Dalmáczia fenyveseinek a tűz, mely azokat időnként újra meg újra tönkreteszi, a nélkül, hogy valaha sikerülne az erdőégés keletkezésének okát kideríteni. Valószínű, hogy sok tűz támadását a pásztorok könnyelműségének s az erdőkben hivatlanúl kóborló embereknek a rovására lehetne írni. A nyárnak nagy és tartós forrósága és a szárazság következtében, meg más felől a honos fényűk dús gyantatartalma miatt sokkalta veszedelmesebb is a tűzvész itt, mint a tartomány éjszakibb részé- ben. A helyi lakosok azt állítják, hogy nagy melegben a fákból kisertegző gyanta magától is meggyúl; e föltevés azonban aligha nem onnan ered, hogy a tűz gyakran villámcsapástól keletkezett. Tűzvész után az erdő általában véve igen buján újúl föl, mert a mag a hamuval megtrágyázott földben igen kedvező csiráztató ágyra talál.