Seite - 707 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

707 különféle rózsafajok illattalan, de annál szebb fehér és piros virágai bájolják el. A Brana-tó partjai Zaravecchia közelében sűrűn be vannak myrtusbokrokkal nőve, ellenben a piros virágú granátbokor csak itt-ott s egyenként látható az egész tartományban. Curzola és Meleda szigetén nem ritkán akadni egy-egy Szt. János-kenyérfára, melynek tenyésztését itt az egy idő óta gyakrabban beálló kemény tél miatt abban kellett hagyni, míg Lesina, Lissa és Giupana szigetén ma is tenyészik. Említésre méltó még — ámbár nem mint erdei fa — a magas törzsű datolyapálma, mely legszebben Lissán, Lesinán és Sabioncellón fejlődik ki, mely fanem gyümölcse megérik ugyan, de azért élvezhetetlen, ép úgy, mint a tartomány déli részén sok helyt szabadon tenyésző narancsfának fanyar gyümölcse is ; e két fa mindazonáltal már a tartomány alsó részének subtropicus éghajlatát jellemzi. Tengerészet és hajózás. A Quarnerótól a herczegovinai Fekete-hegységig húzódó keskeny partszegély kiválóan tengerészeti jellegű. A szárazföld előtt gyakran hármas sorokban elszórva fekvő szigetcsoportok egyedül a tengeri összeköttetésekre vannak szorúlva, de a szárazföldnek sem kevésbbé van erre szüksége, mivel terményeit nem a belfölddel cseréli ki, és szükségleteit sem onnan fedezi. Az éjszakibb országokkal való érintkezést kell keresnie, azokhoz pedig a tengeren át vezet a legrövidebb út. Dalmáczia lakosai épen ezért mindenkor kifelé fordították figyelmüket s a hajózásban találták meg fejlődésük egyik fontos elemét. Dalmáczia a rómaiak idejében a világbirodalom érdekeinek szolgála- tában állott. Róma bukása után szintén ilyes viszonyban maradt a római hatalom örökösei irányában, s mikor aztán századokon át folyt a váltakozó küzdelem kelet és nyugat között, hasonló okokból törekedtek mindkét részről ezen partmellék fontos birtoklására. Úgy a rómaiak, mint minden utódaik előtt világos volt, hogy Dalmáczia birtoklásában az Adria fölött való uralomra nem csekély kezesség rejlik. Ebből eredt e tartománynak viszontagságos sorsa, különösen pedig az emelkedő Velenczének Dalmáczia birtoklására irányúló kitartó igyekezete, mely húzamos küzdelem és sok esetleg után eredményes is lett. Velenczére nézve Dalmáczia ép oly becses volt fekvésénél, mint azon körülménynél fogva is, hogy kiterjedt vállalataihoz 89*