Seite - 713 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

713 területen kanyargott át s csupán apró hajókkal s úgy is sok nehézség mellett volt járható, ma már teljesen szabályozva van. A szabályozással kettős czélra törekedtek, és pedig egy felől, hogy minden partmenti járatú hajónak és közepes gázlású gőzösnek hajózható legyen, s más felől, hogy a mocsarak lassanként kiszáradjanak és a folyó völgye termékenynyé váljék. Ezt a munkálatot hat millió forintnyi költ- séggel 188 l-től 1889-ig végezték. Különösen nagy átvágásokat csináltak, számos mellékágat elzártak, a folyam mentén töltéseket emeltek, az árvizek lefolyásának szabályozása czéljából zsilipeket alkalmaztak, s végűi az opusi és metkovichi erődítvények körűi elégséges rakpartot építettek. A vasút a megszállott tartományokból Metkovichnál torkollik ki, s itt végzik az árúk átrakását. Dalmácziában a partkörnyék megvilágítása is nagyon kifejlett, a minek itt igen nagy fontossága van, minthogy a hajózási út a szigetek és sziklaszirtek által alkotott számos csatorna között vonúl el és gyakran tele van akadályokkal. .Gyakran a magános sziklaszirten égő fény az egyedüli irányjel a hajó vezetésére a sötét éjszakában. Szorongva fürkészi a tengerész, kivált ha nem ismeri jól a helyet, a hol jár, s könnyebbült szívvel üdvözli a barátságos fény első fölcsillanását. A jeltüzeknél általában volt tengerészek végzik a szolgálatot, a kik a kereset ezen nemére igen örömest vállalkoznak. Felelősséggel terhes s az éjszakai virasztás miatt megerőltető és gyakran a magánosság miatt társas érintkezés tekintetében nélkülözéssel jár ugyan ez a szolgálat, de legalább tisztességes lakást ad az őrnek maga és családja számára, s a mellett szerény vágyait kielégítő bére is van. Gyakran kertecskét is ültethet, a hozzá tartozó telken egy-egy barmot tarthat s csaknem mindig a halászat szolgáltatja szórakozását és kedvelt táplálékát. Igazán tengerészi természet kell hozzá, hogy valaki bele szokjék ebbe az életmódba, mely bár nem hajós szolgálat, de mégis a tengerrel van összeköttetésben. A világító tornyok többnyire benyúló földnyelven, de gyakran a tengerből kimagasló szirten állanak, így példáúl Glavat a Lagosta vagy Pelagosa szigettől délre, Lissától délnyugatra, az Adria közepén. Tél idején bizony hetek múlnak el, míg egyszer-egyszer lehetségessé válik, hogy az őr s a hozzá tartozók kis, vitorlás ladikjokkal a legközelebbi helységhez hajózhassanak, hogy szükségleteiket beszerezzék s a világgal egyszer megint érintkezzenek. És bizonyos szorongató érzés az, ha a vihar által fölkorbácsolt tenger a szikla fölött, melyen a torony áll, magasan összecsap, azt hatal- T. 90