Seite - 718 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

718 A halászatnak egy másik, kedvező években jövedelmező neme a ton-hal (Thynnus thynnus) fogása, bár a darabok csak közepes nagyságúak. A ton-halat kétféle módon fogják : vagy a r tonnara"-nak nevezett állító hálóval, a milyen Dalmáczia éjszaknyugati részén van néhány, vagy kerítő hálóval, a melvlyel a halakat vonúlásuk közben körűizárják. E ton-hálót „palandara"-nak nevezik s egész Dalmácziában használják. A halászat e második módja nagy ügyességet és serénységet követel, de kitűnő ered- ménynyel is jár. A „leut"-nak nevezett, könnyű orros-bárkán (az elején levő hosszú „rostro"-ról nevezve így) a sok rétben fölrakott, mintegy 480 méter hosszú „palandara" zsákos hálón kivűl tizenkét, vagy több izmos evező legény van. A kapitány elől, a „rostro"-n állva, szemmel tartja a ton-halak minden mozgását. Mihelyt a tenger felszínén mutatkoznak, a mire nézve biztos útbaigazítói télen a nevető-, nyáron az ezüstös sirályok, melyek a ton-halak elől menekülő szárdellák és anchovi-halakra rikácsolva csapkodnak le, a vezér, ki a ton-halak vonúlását, a tenger áramlását és hatását alaposan ismeri, azonnal elrendeli a kellő evezést s a legények kipróbált gyorsasággal és pontossággal teljesítik rendeletét. Legelőször néhány evező-legény csónakra száll, magukkal vive a háló egyik húzó-kötelét; erre a „leüt", a hálót folytonosan a vízbe eresztve, sebesen halad előre, hogy a vonúló halakat bekerítse. Ha a bekerítés sikerűi, izgalmas jelenet következik. A többi evezős is azonnal csónakra száll, magukkal vive a háló másik vonó-kötelét s a „palandara"-t a part felé vonják. A „ciurma" erre rendesen nem elég, s a parton nézdegélő parasztokat hívják segítségül, kik készséggel sietnek is, ruhástúl ugrálva be a vízbe és segítenek a hálót húzni. A leg- izgalmasabb pillanat az, mikor a sekélyebb vízbe vonszolt halak teljesen be vannak kerítve s minden módon igyekezvén menekülni, farkukkal csap- kodnak s a tengert maguk körűi fölkavarják. A ton-halakat kivonszolják a vízből s belöket azonnal kivetik. A segítőket avval jutalmazzák, hogy a kevésbbé értékes halakat nekik adják. Ha csak ton-halat fognak, egy-egy nagyobbat darabokra metélnek s az újjongó tömeg közt elosztják. Jó években egy millió s több ton-halat is fognak s majdnem az összest friss állapotban adják el telegráf útján (kilogrammonként 56—80 krajczárjával) trieszti és velenczei kereskedőknek s gőzösökön szállítják oda nekik. Ugyanazon „palandara"-val, vagy a hozzá hasonló „migavica"-hálóval gyakran sok „palamidatt-t (Pelamys sarda) is fognak, a mely igen nagy becsű hal s legnagyobb részt Triesztbe kerül.