Seite - 720 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

720 Nevezetes a tengeri pérhalak (Mugilidae) különféle fajának halászata is, melyek közül némelyek jó, egyesek meg épen kitűnő halak. Egy fajt különösen augusztusban, egy másikat novemberben fognak, mikor ikrájok lerakása végett nagy seregekben vonulnak kelet felé. Augusztus a fontosabb hónap. A fogás ilyenkor könnyű és érdekes. Mikor a tengeri pérhalak augusztus első napjaiban a Narenta folyó felől Sabbioncello félsziget hosszá- ban keletnek vonulnak, a trappano-beliek leselkednek rájok. A tíz emberből álló halászcsoportnak, mely két kis csónakra van elosztva, a pitymallat előtt kiállított őr jelenti, hogy a halak a szűkület felé vonulnak, a mire az egyik csónak a „rete d'imbrocco"-nak nevezett hálóval bekeríti, a másik csónak emberei pedig a háló úszó párái mentén támasztó karókkal a víz színével egy- közűen tartott hálót terítenek ki. A bekerített halak menekülni igyekezvén, részint az eresztő-hálóba kerülnek, részint, át akarván ugrani, a vízszintesbe jutnak. A trappanói halászok sok tengeri márnát (Mullus) is fognak. Bizonyos fontosságú Dalmácziában a tükör-hal, az aranyos orada-hal, a czápák és ráják fogása is. Nem kevésbbé érdemes az említésre a molluszkák fogása is, nevezetesen az Eledone moschata, Rossia macrosoma, a Sepia és a Loligo fogása, valamint az osztriga szedése, melynek tenyésztése az osztrák halászati és haltenyésztő társúlat kiváló gondoskodásából az egész osztrák tengerparton el van terjedve és jó jövedelmezést igér. Ehhez járúl végre a szivacshalászat, a melylyel kizárólag a krapanó- beli halászok foglalkoznak. Krapano faluból, mely Sebenico mellett fekszik s mintegy 1.000 lakost számlál, évenként 80—90, két-két emberrel föl- szerelt kis bárka kél útra szivacsszedésre. E halászat februáriusban kezdődik s októberig tart és a krapanóbelieknek évenként mintegy 20.000 forint jövedelmet hajt. Külföldiek, a kik mai nap Dalmácziában halászattal foglalkoznak, a chioggiabeliek. Ök csak öreg hálóval halásznak, melyet két lapos fenekű, két-kétárboezos bárkán („bragozza") szállítanak. Mintegy 20 évvel ez előtt apuliai olaszok is részt vettek az „a cocchia" halászatban az ő egyárboezos, „paranze"-nak nevezett halászbárkájokon. Novembertől áprilisig körűlbelől 70 „bragozza" párosával, tehát 35 hálóval halászik a dalmát vizeken; másik 70 pár ugyanannyi hálóval Dalmáczia éjszaknyugati határszéle és Grado között halászik az osztrák tengerpart mentén. A 35 pár egyik fele, a dalmát vizeken szerzett zsákmányát „portoladá"-nak nevezett egyárboezos kis vitorlás bárkákon a dalmát halpiaczokra küldi, a másik fele pedig a