Seite - 721 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

721 Grossa szigeteken túl (Zárai tengerkörnyék) halászik s Velenczébe szállítja szerzeményét. Húsvét táján, mikor szélcsend áll be, a chioggiabeliek bragozzáikon majdnem mind haza térnek; a halászatot „parangalétt-kkal csak azok folytatják tovább, a kik Grossa vagy Longa szigetén túl halász- nak, zsákmányukat azonban nem Velenczébe küldik, mint télen, hanem Romagnába. Szeles időben és holdfénynél jó zsákmányra tesznek szert, fogván czápát, ráját, tengeri márnát, vörös oradát, Scorpaena- és Trigla- halat, tengeri gébet, dors-halat, tőkehalat, félszegúszó-halat, szagos Eledonét, Loligót, Sepiát és norvég rákot. Ezt a rákot ez előtt csak a Quarnero nagy mélységeiben fogták, jelenleg azonban — mintegy három év óta — a zárai tengeri kerületben is találják. Az említett halfajoknak, melyeket a chioggiabeliek fognak, egyáltalá- ban nincs nagyobb fontosságuk a dalmát halászatra nézve s így érdek- összeütközés nem volna, ha a cocchia novembertől áprilisig az osztrák halászati állomásokra tekintettel volna és októbertől áprilisig tömérdek szárdellát is nem fogna, a melyek petefészke már október közepe táján érett, és így a nyári halászatban — a dalmaták halászatának e legfőbb segédforrásában — tetemes nagy kárt nem okozna. Bizonyos ugyan, hogy a chioggiabeliek a szárdellákra nem készakarva vetnek hálót, de a rosz szándék hiánya még nem csökkenti a dalmát halászok kárát. Az olasz halászat a dalmát partokkal szomszéd tengerből nagy hasznot húz, mert ebből évenként több mint hat hónapon át körűlbelől 1.400 chioggiabeli él, számba sem véve, hogy évenként minden egyes hálójuk legalább 600 forint hasznot hajt Olaszországnak. Sőt az osztrákok halászata maga is javára válik Olaszországnak, minthogy hálóikat Molfetta és Giovinazzo helységekből szerzik Apuliából, a fenyűfáklyát pedig Viesti és Rodi helységekből veszik. A mi az édesvízi halászatot illeti, a dalmát folyók és patakok elég népesek; néhány nemes halfaj, köztük két pisztráng-faj is lakik bennök. Nagyobb fontosságú az ángolna halászata, mely halat őszszel, viharok idején és viharok után, kivált a Narentából nagy mennyiségben fogják. A mély vizekben 5 kilogramm súlyú darabokat is fognak, melyek sokkal ízlete- sebbek, mint a kissebbek s ma is keresett csemege számba mennek, mint a rómaiak idejében. A halászati törvény hiányának kell tulajdonítani, hogy a haltenyésztés és halászat nem olyan jövedelmező, mint a milyen lehetne. T. 91