Seite - 726 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

726 használatra, valamint tengeren való kivitelre is vásárolják. Szarvasmarhát és juhot Dalmáczián át a túlnan fekvő tartományokból, juhot magából Dalmácziából is szállítanak hajón Olaszországba, Isztriába s olykor Triesztbe is. A kivitel körűlbelől 100.000 darab évenként. A méhészet emelkedőben van, ellenben a selyemtenyésztés hovatovább hanyatlik. Kiváló hírben áll a Lesina szigetéről való méz, mely fehér, mint a czukor s a rozmaringtól pikáns mellékíze van. A kőszénbányák a Monte Promina hegyben, Dernis közelében Siverich mellett, azután a Dubrovice és Velikaglava mellettiek élénk forgalomra adnak ugyan alkalmat Sebenicónál, a tartománynak azonban épen nincs belőle valami különös haszna, mert az eddig kiásott mennyiség csekély s a minősége is silány. A vergoráci hegyekben kemény szurkot és Sign kerület- ben kátrányt készítenek ; az árú a tengerparton kerül piaczra. A seghettói, valamint a Curzola és Brazza szigetbeli kő- és márványbányák majdnem az egész országot ellátják jobb minőségű építő-kővel, s a juramész tömzsökei Verbosca mellett fehér, márványszerű mészpalát szolgáltatnak, melyet fedő- paláúl használnak. Brazza szigetéről tetemes mennyiségű aszfaltot visznek ki. Arbe, Pago és Siano szigetén némi fontossága van a tengervízből készült sónak; mindamellett a tartománynak még bevitelre is van szüksége, minthogy a határvárosokból, nevezetesen Cattaróból sokat visznek ki a szomszéd tartományokba és Montenegróba. Majdnem minden iparczikk külföldről kerül ide, még a legközönségeseb- bek is; szintén kivűlről vesznek gabonát, lisztet, sört (17.000 métermázsát), alkoholt és pálinkát (19.500 métermázsát), épületfát, bútort, apró- és rőfös- árút, stb. A városok egész kerületeknek tárházaiul szolgálnak, azért gyakran kis helységekben is aránylag gazdagon fölszerelt boltokat lát az ember. Cattaro városában pl., melynek csak 2.000 lakosa van, annyi kereskedés van, hogy 40.000 lakosú városnak is elég volna. Azonkívül az ú. n. bazárok (heti vásárok) is fontosak a városi kereskedőnek. Bazár egyszer, kétszer, sőt háromszor is van hetenként. Ekkor messze földről sereglenek a városba a parasztok, hogy a föld termékeit és ipari készítményeiket árúlják. A határ- városok vásárait a herczegovinaiak, montenegróiak és bosnyákok is látogatják. Ha termékeiket szerencsésen eladták, szinte tódúlnak a pálinkás korcsmákba és boltokba s kapott pénzöket megint csak a városban hagyják. E rendszeres és gyakori hetivásárok, melyek eredetileg a hiányos köz- lekedés miatt keletkeztek, előmozdítják ugyan a kereskedést, de ártanak az