Seite - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

16 nap alatt áttörték s borzasztó mészárlást vittek véghez. Mint végső mene- dékbe, a dominicanusok klastromának kerítésébe szorult vagy tízezer ember. De a mongolok sokaságának és gyújtó szereinek nem bírtak ellenállani. Pest pusztává és hamuvá lőn. A Duna túlsó partjára a mongolok csak vagy tíz hónap múlva juthattak, mikor a víz szerencsétlenségre befagyott. Ekkor Buda is a Pest sorsára jutott. A Dunán túl csak Esztergom felső vára, Pannonhalma és Fehérvár védte meg magát. Nyilvánvaló, hogy sem Pest, sem Buda nem volt a szó teljes értelmében város, mert a középkorban lényeges föltétel volt, hogy a város erős falakkal és védelmi tornyokkal legyen körülvéve. Ezt nem számítva, Pest már a tatárjáráskor az egykorú hiteles krónika szerint nemcsak nagy, hanem a leggazdagabb német helység volt; az izmaelita keleti üzérkedőkön kivűl német telepesek laktak benne. A mongol betörés előtti időben mai fővárosunkból a következő három rész volt benépesülve: 1. a mai Ó-Buda; 2. a Dunának szintén jobb partján fekvő mai Ráczvdros; 3. a balparti Pest. Ó-Budát a magyar akkor mindig egyszerűen Budának nevezi, s az ottani káptalannak a mohácsi vészig budai s nem ó-budai káptalan a czíme. A szintén jobbparti mai Ráczvárost magyarul Pestnek nevezték. Szintén Pest volt a balparti, vagyis a mai Pest: amaz Kis-, ez Nagy-Pest. A nevezett három város mindenikének volt a XII. és XIII. században s tovább is külön német neve is. A mai Ó-Budát, vagyis a tatárjárás előtti Budát, Etzelburgnak nevezi a német a mohácsi vészig. A régi Pestnek német neve szintoly állandóan Ofen, vagyis Oven, mint írni szokták, a mi a Pest szó fordítása lehet. Budavár 1241-től 1311-ig. IV. Béla király tapasztalván, hogy a nagy víz igen hathatós akadály a betörő népek előnyomúlása előtt, a Duna vonalát s ott is a jobb, az egykori pannóniai partot részesítette kiváló figyelmében. A pesti országos átkelővel szemben nyúlt el egy külön álló hosszú hegyhát, melyet sem a rómaiak, sem eddig a magyarok nem használtak föl, holott középkori várnak alkalmasabb pontot kivánni sem lehetett. Hasonlított a prágai, esztergomi és zágrábi várhegyhez. IV. Béla ezen építkezett, mert minden táj felé meredek oldalai a mély várárkokat és magas tornyokat is fölöslegesekké tették. Várfal és torony gyanánt szolgálhattak a szélső emeletes lakóházak ablakaikkal és erkélyeikkel. Az ellenség nem használhatta itt sem ballistáit, sem a falak mellé kerekeken tolható óriási fatornyait.