Seite - 27 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

27 kivűl hat (csak hat) esküdtet a polgárság válaszszon évenként. A királynak évi adóban beszolgáltatott 4.000 forintból Buda kétharmadot, Pest egy- harmadot fizetett ezután is. Zsigmond alatt a budai királyi vár díszesebbé lett s nagyobb hírnévre is tett szert. A király franczia építőmestereket is hozatott ide, kik a régi kis terjedelmű kastélyhoz új részt csatoltak ; ezt nevezték azután a mohácsi vészig „Friss-palotádnak. Buda ekkor a német császár székhelye volt, s mikor az (ritkán) itt mulatott, sok magas rangú idegen látogatta a várost. Maga a polgári város alkalmasnak tetszett arra, hogy egy világra szóló nagy conciliumot befogadhasson. A Baselben 1431-ben kezdődött hosszú egyházi gyűlést 1437-ben Budára, saját székhelyére akarja áthozni Zsigmond. A tervet, ha egyéb nem, a császár-királynak ezen évben bekövetkezett halála hiúsította meg. Zsigmond halála után zavargás tört ki városunkban. Nemze- tiségi vetélkedés okozta. Nem új lehetett a viszály a budai németek és magyarok közt, kik körülbelül egyenlő számban tették a várbeli népet. Már 1390-ben határjárásra volt szükség a két nemzetiség külön plébániájának területére nézve. A németeké a IV. Béla építette főtemplom, a magyaroké a Magdolna-templom (mai helyőrségi). Egy franczia utazónak 1433 táján fel- tűnik, hogy, ámbár Buda lakosságának fele magyar, a tisztviselők mégis mind németek. A Zsigmond alatt szerkesztett budai törvénykönyv (Stadtrecht) szerint budai bíró csak az lehet, ki fölfelé negyedíziglen német, a 12 esküdt közül is csak 2 lehetett magyar. Ezen, Magyarország fővárosában égrekiáltó igazságtalanságon bölcs tanácskozás is segíthetett volna. De az érdeket ritkán lehet szóval meggyőzni. A történelem tanúsága szerint a fontos kérdéseket birkózással döntik el a világon. A magyarok elfojtott elégedetlenségét egy véletlen eset lobbantotta kitörésre. 1439 elején épen német királya volt Magyarországnak, ausztriai Albert. Nagy fegyveres tömegek csoportosúltak Budára és Pestre. A király országgyűlést tartott és sereget gyűjtött ide a török ellen. Ekkor az történt, hogy egy tekintélyes budai magyar polgár, egy ötvös (aurifaber), kit Ötvös Jánosnak neveztek, eltűnt, s csak nyolcz nap múlva találták meg a Duna által kivetett holttestét. A tömeg közt az a hír terjedt el, hogy a budai németek titkon, nemzetiségi gyűlöletből tették el láb alól a derék embert. Idő sem volt a valóság lelkiismeretes kiderítésére, midőn nem annyira a budai magyar polgárság, hanem az ide sereglett fegyveresek közt hitelre talált a hír. Megrohanták a német polgárság házait. Nagy dúlás és részben 4* '