Seite - 32 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

32 magyar borokat : a szerémit, somogyit, baranyait fogyasztották és ide jártak a lengyel és cseh kereskedők azokat bevásárolni. Régibb idő óta Pest egyik fő királyi sóraktár volt. Lóvásárait már Zsigmond király alatt nagyszerűeknek írja egy külföldi utazó. Nagyban, istálló-számra adták-vették itt az ország minden vidékének, még a Székely-földnek lovait is. A Szilágyságból is hajtottak föl ide ökröket. Általában a terménykereskedés lehetett, mint újabb korban is, fő éltető eleme Pest városának. Hogy Pesten, a várfalakat kivéve, épített volna valamit Mátyás király, arra biztos adat nincs. De bizonyos, hogy volt a városon kivűl egy királyi kertje a mai Városliget táján. Bár teljes, világos képet adó és túlzás nélküli leírás nem maradt fönn arra nézve, mit tett Mátyás Budáért s abban külö- nösen a királyi lak fényének emelésére; de a meglevő írott emlékek elegendők annak bizonyságáúl, hogy ő nemcsak az állam- és hadszervezésben, hanem tudományban, művészetben, gondolkozásra, Ízlésre és szokásra nézve is már nem a közép-, hanem az új-kor embere volt. Ha Magyarországon nem volt is új már az Árpádok alatt, kivált pedig az Anjouk és Zsigmond óta a nyugat- európai s különösen az olaszos izlés: Mátyás király, a ki ifjúi lelkesedéssel láthatta Prágában, mit tett ott száz évvel az előtt luxenburgi Károly császár, a művelődés iránt való nagy fogékonysága buzdítást nyert. Olasz nejét, Beatrixet, nem egy jeles képzettségű humanista író és művész követte ide. Azon kivűl, hogy a királyi lakhoz a Duna felől egy új, éjszaki szárnyat épített, díszkerteket rendezett, szobrokat emelt, termeit festményekkel ékesíttette, azon korhoz képest egy nagyszerű könyvtárt gyűjtött a királyi várba. Nem kimélte a költséget és gondot, hogy a budai királyi lak egy múzeumhoz, az udvar olykor-olykor egy tudós akadémiához hasonlítson. Kétség kivűl nem mind Mátyás és Beatrix művei voltak a vár neve- zetességei és díszei. Lehetett ott nem egy érdekes műtárgy Nagy Lajos, de mindenesetre lenni kellett Zsigmond korából, a kinek halála csak húsz évvel előzte meg Mátyás trónraléptét. Sőt hihetőleg Hunyadi János kormányzósága sem volt meddő ebben a részben sem. Bonfiniusnak a királyi lakról adott leírása minden túlzása és zavaros- sága mellett is a salzburgi fellegvárnak megújított nagy termeit juttathatja eszünkbe. Ott is, mint Budán Mátyás alatt, minden ablak és ajtófél vörös márvány, s mint Mátyás ebédlőjében, vaskos oszlopok állanak középütt. A kék mennyezet ott is az eget s rajta a sűrűn álló aranyozott fél labdák, mintha a csillagokat akarnák utánozni. Mátyás királyi lakának fényét nem-