Seite - 36 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

36 processiókat is rendezett ekkor Ó-Budától a várig és Pesten, mindamellett a polgárok közül aránylag kevesen varratták föl a keresztet ruháikra. De vidékről, kivált a parasztok, tömegesen sereglettek a Rákos mezejére, s mint mondják, 40.000 főre szaporodott a magát élelmező s fizetetlen tömeg, mely, mint tudva van, már májusban nem volt többé fegyelmezhető. Elkezdte rabolni a külvárosokban a nemesek házait s kifosztani az utazó kereskedők szekereit. A Dózsa-féle had nagyobb részének elvonulásával 1514 májusban hátra maradt a pesti mezőn Szentfalva felé (az üllői vagy soroksári útban) épen a külváros közelében egy 3.000-nyi pórhad, mely szekérvárral vette magát körűi. Ez Száleresz Ambrus pesti polgár vezérletére volt bízva. A királyi várnagy, Bornemissza János és Tomory Pál elhatározták ezen had szétverését. A budai királyi lak őrsége adta a gyalogságot, a budai és pesti urak, meg sok, vidékről ide menekült nemesség a lovasságot, végre a budai és pesti várfalak az ágyúkat. Bornemissza a gyalogsággal és ágyúkkal a kül- város házai közt vonta meg magát (mi mutatja, hogy a pórhad tábora közel volt a városhoz), Tomory a lovassággal nyílt támadásra volt kirendelve. De, mielőtt ez megtörtént, teljes bocsánat ígérése mellett fölszólították a lázadókat a fegyver letételére. Maga Száleresz s a sereg egy része elfogadta az amnestiát, a mi mutatja, hogy nem voltak élethalálra Dózsa hívei. A többit teljesen szélly el verték. A lázadás elnyomása után az októberi országgyűlésre felgyűlt nemesség természetesen föl volt bőszülve a keresztes had ellen. S épen e felháborodás- nak lehet tulajdonítani, hogy ez országgyűlésen a földesurak hatalmát még nagyobbá tették jobbágyaik fölött, mint az előtt volt. A megszerkesztett törvényczikkeket egy küldöttségnek kellett nagy diadalmenetben átvinnie a királyhoz Pestről Budára. A komp megtelt az országgyűlés más tagjaival is. De oly nagy volt a köd, hogy a Duna közepéről nem látszott sem a pesti part, sem a Gellérthegy, s azt sem tudták, merre van föl-, merre lefelé. Az országgyűlés némely nagy urai kardlapozni kezdték a révészeket s ők mutattak irányt. A komp neki ment aztán a dunai malmok egyikének, ott fölborúit s a benne levők többnyire odavesztek a hetvenegy törvényczikkel együtt, melyek közt volt a jobbágyokat örökös szolgaságra itélő rész is. Azonban önként értendő, hogy a törvényczikkek elvesztett példányán kivűl volt több másolat is, melyek egyikét aztán a király megerősítette. Ebben a III-dik czikk előszámlálván a királynak tulajdon jövedelmeit, első