Seite - 39 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

39 Hogy Budán a reformatio a polgárok közt meggyökerezett, nemcsak a föntebbi néhány följegyzés bizonyítja, hanem van adat rá, hogy a bünte- téstől való félelem miatt titkolni is kellett. Hiában valók voltak az ország- gyűlés tilalmai. A pápa budai követe maga jelenti, hogy a reformatio Magyarországon rohamosan terjed. 1525. A zsidóból kereszténynyé lett Szerencsés Imrét, a kincstartót, azzal gyanúsították, hogy sikkasztott az ország pénzéből. A nép megrohanta palotáját, mely a mai Dísztéren, közel a kapuhoz, a Pest felé néző falon állott. A gazda és úri vendégei kötélen ereszkedtek le a várból s úgy menekültek el. Ez a lázongás is a zsidók kirablásává fajúit, mely után azokra a keresz- tényekre került volna a sor, kik a kincstárral összeköttetésben álltak. Ilyenek voltak Fugger, Thurzó, sőt Brandenburgi György határgróf és az esztergomi érsek is. Ezek házát is kirabolták volna, ha Szapolyai János erdélyi vajda katonái meg nem gátolják. 1526. Szent György napra országgyűlés volt összehíva, mikor már Szolimán elindult Konstantinápolyból kétszáz ezer emberrel és háromszáz ágyúval Magyarország ellen. Pénz kellett gyorsan a magyar királynak a hadjáratra. Az egyházakat adóztatták meg. Az arany és ezüstneműek felét minden templomnak oda kellett áldoznia a haza oltárára. Budán és Visegrádon Bécsből kért pénzverők segítségével kezdték hevenyében földolgozni a nemes érczet, mindenekelőtt azt, a mely kézügyben volt : Buda, Pest s a környék templomainak kincseit. A városoktól gyalogokat (fele részben puskásokat) és ágyúkat kivánt a király. Buda és Pest embereiről nincs egyenes adatunk ; de Sopron 100 gyalogot és 2 ágyút adván, Buda és Pest összesen legalább is 600 gyalogot (mint 1521-ben) és tizenkét ágyút adhatott úgy, hogy annyi fegyveres és ágyú maradt a városban, a mennyi egy véletlen megtámadtatás első rohamát kiállja. Augusztus 29-dikén este felé volt eldöntve a mohácsi ütközet. A hír a mintegy 30 mérföldnyi útat 30 óra alatt tette meg. Másnap éjféltájban, úgy látszik, nem váratlanúl lepte meg a gyászhír Mária királynét s a melléje tanácsadókúl rendelt hű Bornemisszát, Thurzót és a veszprémi püspököt. Már előre sajkákra voltak rakva a királyi vár értékesebb tárgyai. A királyasszony, ki férje sorsáról semmit sem tudhatott, de csaknem bizo- nyosnak sejthette halálát, éjnek éjszakáján gyalog ment ki a várkapun, kisérve a kezökbe lámpát fogott palota-hölgyektől, s Logod, vagyis a mai Krisztina- város felé haladtak, a Győr és Bécs felé vezető úton. Ott, úgy látszik, kocsik várták őket. Ugyanazon, 30-ról 3 l-re viradó éjjel menekült a német polgárság