Seite - 40 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

40 tekintélyesebb része szintén sajkákra rakodva kincseivel; de nagy titokban, hogy a magyar polgárok észre ne vegyék és szándékukban meg ne akadályoz- zák őket. A magyar polgárság hallván hírét a szultán éjszakra vonulásának, mely mindenütt rablással, égetéssel s a fegyvertelenek lemészárlásával járt, két-három nap múlva szintén elszélledett. A város pusztán maradt; csak a legszegényebb osztály s a zsidók egy része nem mozdúlt ki belőle. A szultán, ki valószínűen nem is fogja ostrom alá Budát, ha azt a védelemre fölkészülve találja, nem kétszázezer, hanem csak kétszáz katonával is elfoglalhatta volna. A híres Budavár, melyet IV. Béla nem egyébért épített, Zsigmond király nem egyébért erősített újból, mint hogy mongolok, tatárok, törökök ellen erősségűi szolgáljon, nem ért annyit sem, mint a maróti szekérvár. Mindezek főoka az, hogy nem volt sem az országnak, sem a városnak egy erélyes és elég tekintélyű vezérférfia. Pedig erő lett volna, mert a mohácsi ütközet napján egy várőrségnek igen alkalmas csehországi segélyhad már Fehérvárig és Győrig érkezett volt. A szultán udvarával a királyi lakba szállott meg. Mindent, a mi becses, még az udvaron állott szobrokat is, s a Mátyás könyvtárának maradványait hajóra rakatta és magával vitte. A polgári városban, az addig „kincsesu-nek nevezett Budán, a janicsárok nem találtak rabolni valót. A külön állott királyi kastélyt, a szultán lakát, nem bántották. De fölgyújtották a várost, mely három egész napig égett. Nem a véletlen, nem is a katonaság hirtelen föllobbant boszújának műve volt ez, hanem rendeletre történt: egy vezető alatt 300 gyújtogató katona volt erre kiparancsolva. Az égés után a házaknak csak kéményei emelkedtek felül a hamun és romokon. Odaégett Budának és Pestnek egész levéltára is. A török hajóhidat köttetett Buda és Pest közt. Azon kelt át az óriási sereg szeptember 18-tól kezdve 23-dikáig. Azonban az utócsapat alatt a híd elszakadt és sok török veszett a Dunába. A budai zsidókat, kik el nem mene- kültek volt, a szultán hajón vitette el birodalmába, s különböző városokba osztotta el. A török özönvíz elvonúltával könnyű volt Szapolyai hívének, az erdélyi Kun Gothárdnak, megszállania Budát, mely most csakugyan teljesen puszta volt, és Esztergomot, melynek érseke a mohácsi mezőn esett el. Nem sokára Szapolyai ontotta könyeit Buda romjain. Fehérvárott, hol megkoronázták, maga temettette el nagy pompával II. Lajos királyt. Télre Buda helyett Esztergomba volt kénytelen telepedni.