Seite - 48 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

48 Budapest az üj-korban (1686—1838). A töröknek Magyarországon lakta idején (1541 —1686) hárman bírták hazánkat, t. i. a Habsburg-házbeli magyar királyok, a szultán és a választott erdélyi fejedelmek, emezek a szultánok árnyékában, de sokszor elég függet- lenül. A terület megoszlása Szolimán szultánnak 1541 szeptember elsején kimondott szavával kezdődik, melylyel János Zsigmondnak adja Erdélyt s a temesi grófság egy részét. De az események hatalma is ugyanazt az alakúlást adta az országnak. Mert Buda és Pest meghódításával területileg úgy is ketté volt vágva az ország. 1541-től 1686-ig többször behatoltak Erdélybe a magyar király hadai, s viszont az erdélyi fejedelmek nem egyszer nyomúltak Pozsonyig; de az egyesítés nem sikerűit, mert Budát egyik fél sem bírhatta. Mihelyt pedig 1686-ban Budát elvesztette a török, vége volt az erdélyi fejedelemség önállóságának is. Ez is mutatja Budának és Pestnek országos fontosságát. Az a dunai rév, mely Budát Pesttel összeköti, az ország szárazi közlekedésének is bogja és középpontja. A török ellenségkép ülvén be ide, nem hódította ugyan meg soha teljesen sem a nyugati, sem a keleti országrészt, de a kettő közti főútakat elvágta. Lehetetlen volt Pozsonyból a szultán ellenére parancsolni Erdélynek, s szintoly lehetetlen Gyula-Fehérvárról vagy Nagy-Váradról akár a szultán, akár a bécsi kormány ellenére parancsolni Zalavármegyének és Horvátországnak. Az ország két- felé válása geográfiái szükségesség volt, mihelyt Buda és Pest, a fő kapocs, hiányzott belőle. A török uralkodás (1541 —1686) egészen elvágta a középkori fejlődés fonalait. Buda és Pest megmaradt a maga helyén, s mégsem tartozott már Európához. Lakosai csaknem merőben kicserélődtek. Nemcsak valamennyi főpap, barát (kivéve a néhány franciscanust), nemcsak minden főúr és birtokos nemes, hanem a vagyonos kereskedő és iparos is kivándorlott Budáról és Pestről 1541 után. Valódi városnak lehetetlen volt virágoznia a szultán meghódította területen. A török nálunk csupán katona volt; a világ egyik legjobb, legrendesebb katonája ugyan, de semmi egyéb nem. Itt csupán erősített helyen lakott. Földmíves vagy nyilt helyen lakó török ismeretlen volt hazánkban. A várbeli polgári elemet a legszegényebb nép- osztály és kisiparos helyettesítette. Leginkább zsidók és ráczok tudtak megalkudni a török uralommal a városokban. A török kaszárnyának és istállónak használta Buda és Pest boltjait, termeit és lakó szobáit, sőt számos