Seite - 50 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

50 templom és klastrom nagyobb részét is. A legszebb házaknak, melyekben elókeló tiszt lakott, az útcza felőli ablakait befalazták, betapasztották, vagy deszkával, zsúppal vakították el. Az igen kevéssel beérő katonának jó volt a cserepeitől, zsindelyétől megfosztott épület is; vidéki keresztény jobbágyai szalmával, náddal toldották-foldották, a hogy tudták. Buda főhelye volt a magyarországi török hódoltságnak. De a főkor- mányzók, a budai pasák, oly gyakran változtak, hogy nem volt sem érdekök benne, sem ösztönük arra, hogy építsenek. Csak egy-két fürdő, egy-két mecset és a várfalak jókarban tartásával gondoltak. Az 1626 körűi kormányzó Murtéza pasa a paulinusok egykori klastromának (a mai „Szép juhászné" szom- szédjában) köveiből foldozta ki a budai vár falait. De a lakásokat, házakat kecskeméti, körösi, czeglédi szántóvető emberek tatarozták robotban. Képzelni lehet, milyen jóakarattal és szakismerettel! A török városokban gyakori égések is pusztítottak. Sőt több ízben fölrobbant a várban a puskapor- raktár is, mi a környéken volt épületeket is megrongálta. Az 1686-diki ostrom alatt Mátyás egykori palotája (a mai fegyvertár helyén) szolgált ilyen tárul. Az felrobbanván, az egész palota eltűnt a föld színéről. A keresztények részéről néhányszor megkisérlett, de visszavert ostromok bombázásai befejezték a rombolást. Nem szólván az enyhébb kísérletekről, minő az 1542-diki volt Pest ellen Brandenburgi Joachim alatt, elég legyen a Buda elleni ostromok nevezetesebbjeit nagyjából megemlítenünk. Ilyen a tizenhat éves háborúban az 1598- és 1602-diki ostrom. Ez utóbbi évben a keresztényeknek sikerűit Pestet bevenni; de két év múlva ismét török kézre került, s a két rendbeli lakosság-csere miatt a város 1604-ben nyomorúltabb helyzetbe jutott, mint 1601-ben volt. Még több rombolással járt az 1684-ki sikertelen és 1686-ki sikeres és kemény ostrom. Elől kellett kezdeni mindent a főváros helyre- állításában. A fővárosnak 1686-tal kezdődő új korszakában egyedül Pest az új-kor városa, s egyedül azé a jövendő. O-Buda említést sem érdemel, Budavár is háttérbe szorúl. Hogy Budapest ma főváros, abban 1686 óta nem Budáé, még kevésbbé O-Budáé, hanem csupán csak Pesté az érdem. Csakhogy nem egy-két év, hanem nemzedékek műve volt ennek a kiküzdése. Az 1686-dik év után is vagy száz évig tart, míg Pest a számot tevő hazai városok sorába emelkedik. Igaz, hogy I. Lipót király négy sokadalmat adott mindjárt a visszafoglalás után Pestnek, s 1703-ban a királyi városok díszes sorába iktatta, fölruházván a tisztviselők szabad választása jogával egy igen ünne-