Seite - 68 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

68 A Nemzeti Múzeum csak az ötvenes években jutott oda, hogy eleget tegyen hivatásának. A Magyar Tudományos Akadémia munkássága, bár kis gyűlé- seire szorítva, 1851 óta meg nem szűnt, s 1858-tól kezdve nyilvános nagy gyűléseket tart, melyek politikai országos esemény számában mentek. Az intézet emelésére s országos föladatához méltó palota építésére példátlan ered- ményű országos adakozás történt. Kevés akadémia van, mely a népszerűség- nek olyan fokát érte volna el, mint a mienk az ötvenes és hatvanas években. 1851-ben teszik le alapját a mai legdíszesebb és legnagyobb pesti templomnak, a Lipót-városinak. A budai várhegy alagútja ekkor készült el. Ekkor keletkezik a „Pesti Lloyd" nevet viselő kereskedő társaság. A vasúti közlekedés ekkor nyílik meg Bécsen át a nyugati világ felé, s Szegeden át az Al-Dunához és Szerbia felé. Tervben és munkában volt már ekkor az Erdélybe és Triesztbe Pestről vezető vasút is, mely utóbbinak Buda- pragerhofi szakasza 1860 márcziusban nyílt meg. Ebben az időben alapítják főuraink és helybeli tőkepénzeseink az első magyar biztosító társaságot és a magyar földhitelintézetet. Az ötvenes években egyengettek, csatornáztak, köveztek ki számos útezát és hozták be Pesten a gázvilágítást. Akkor kezdő- dött az omnibusz és az egyfogatú bérkocsi divatja. A közoktatás terén is jelentékeny haladás történt, s keletkezett nem egy új intézet a fővárosban is, minő a ma is virágzó nagy reáliskola és a kereskedelmi akadémia. A közszellem az absolutismus korszakában az önkénytelen nyugalom hamva alatt intensivebb volt, mint valaha. A rendőri kormányzatnak, a magyar nemzet és politikai meggyőződés elnyomásának nem egy haszna volt ránk nézve mindamellett, hogy egy nemzedék fél életének szabad fejlődését gátolta. Politikai haszna, hogy az alkotmányt, a szabadságot mindenkire nézve az igéret földének tűntette föl; társadalmi téren arra kezdte szoktatni a viszálkodásra s egymás lenézésére, vagy gyűlöletére hajlandó osztályokat, hogy összesimúljanak, egyetértsenek. Csakugyan meg- szűnt akkor a különbség conservativ és liberális, földesúr és városi polgár, katholikus, protestáns, zsidó, diák és filiszter között, sőt a gyalog ember és a mágnás közt is. Eltűnt a nagyságos és méltóságos czím. „Báró úrtt és „Gróf úr" járta. Megjegyzendő, hogy a néha tűrhctlennek látszó nyomás mellett sem fordúlt elő a fővárosban semminemű összeesküvés. Nem is lett volna értelme a szűkebb körű összeesküvéseknek, mikor a nép minden osztálya egyetértett a fődologra nézve. Pest volt ezen közvélemény és közérzület központja.