Seite - 71 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

71 pompával tartott koronázási ünnep szertartásait úgy rendezték, hogy maga a voltaképi koronázás a budavári főtemplomban történt, hol Szent István koronáját az ország miniszterelnöke és a herczegprímás helyezték Király O Felségének fölkent fejére; a királyi eskütétel és kardvágás ellenben Pesten ment véghez, előbbi a belvárosi plebánia-templom előtti téren, mely azóta „Eskütér" nevet visel, a kardvágás pedig a Lánczhíd-tér közepén emelt dombon, melynek anyagát az ország megyéi küldték össze saját földjükből, s annak is olyan részéről, melyhez valamely nevezetes történeti esemény emléke fűződik. így a magyar király, midőn a világ négy tája felé tett kardvágással mintegy azt adja tudtul, hogy bárhonnan jöhető ellenség ellen meg fogja védelmezni az országot, ugyanekkor egyszerre az egész haza földjén áll. 1867 óta korona és kormány, ennek organuma a közmunkatanács és az 1848-diki alapon szervezkedett új városi hatóság egyetértve, mindenik sokat áldozva, nagy buzgalmat és tevékenységet fejtettek ki a főváros eme- lésében, s a magán vállalkozás buzdításában és tervszerű szabályozásában. Külön könyvet kellene írnunk, ha részletekbe bocsátkoznánk, melyek annál számosabbak és többfélék, mentül közelebb jutunk a mai naphoz. Ott van nyitott könyvül maga a város! Több, helyesebb fogalmat ád minden írásnál és képnél egy séta a Duna-parton: a két kopárt; a Margit- és össze- kötő vasúti-híd ; aztán egy séta a két kilométernyi hosszú egyenes és széles Andrássy-úton, mely méltóan viseli az 1867-diki aera első miniszterének nevét, ki a régi rozzant épületű útczákon keresztül ezt az idegenek által is megcsodált útat törte, mely azonban csak miniszterelnök utódai alatt épült ki teljesen, igen gyorsan. Mindez tetőtől talpig merőben új, valamint a nagy körút is, mely bámúlatos gyorsasággal épül s nagyszerű félkör övet alkot a tulajdonképi város éjszaki végétől a déli végéig, a Dunától a Dunáig. Fokozódott s nagyobb tért nyert a tevékenység 1872 óta, midőn a három város: Pest, Buda és Ó-Buda törvényesen egyesűit. Az addig kissé hátramaradt Buda ezen idő óta indúlt nagyobb fejlődésnek. Ezen vázlat elején Budapest népét úgy mutattuk föl, mint az itt természet szerint összepontosúló országútak forgalmának alluviumát. Most vasút és gőzhajó több oldalról s hatványozott mértékben és gyorsasággal táplálja a város éltető ereit. Ennek tulajdoníthatjuk főkép, hogy míg a vas- útak kiterjedése előtt az 1851 -diki népszámlálás Budán, Ó-Budán és Pesten