Seite - 76 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

76 egyik oldalán félkörű fülkével biró része, bizonyosan tepidariuma lehetett. Trachytból faragott, részint téglákból épített oszlopocskákon nyugodott a padozat s az alatta levő üregben közlekedő meleg levegő fűté a helyiséget. A rómaiak úgy hívták, hogy hypocaustum. 1820-ban pedig Ó-Buda dél- nyugati sarkán az úgy nevezett Királyhalmon pinczeásás közben akadtak egy körülbelül öles vastagságú kő falra. Ez állítólag a theatrum maradványa lenne. Mind a két helyen a házak álltak útjában a további kutatásnak. Az Ó-Budával átellenben elterülő szigeten, a hajógyár területén, 1851-ben és 1852-ben szintén épület nyomaira akadtak. További kutatásokból kétségtelenül kiderült, hogy ez az épület nagyobb terjedelmű fürdő volt. E körülmény, nemkülönben az, hogy a Duna ágának medrében is találtak falmaradványokat, arra enged következtetni, hogy a sziget csak a római kor után lett szigetté, az előtt összefüggött a szárazzal. A mai Ó-Buda és az ezzel szomszédos szigeten levő hajógyár helyén tehát egykor város állott és számos római fölírat bizonysága szerint ez volt Aquincum. Éjszakra, mintegy négyezer méter távolságban, a lőpormalom környékén bugyogó meleg forrásokból látták el a város fürdőit vízzel. A vezetéknek, e jellemző római építménynek nagy részét elhordták építő anyagúi; pilléreinek maradványai formátlan kő-tömegekként állnak hosszú sorban; egyiken-másikon még meglátszik a boltívnek kezdete, melyen a vízvezető vályú nyugodott. A pillérek nyomán haladva, O-Budától mintegy háromezer méternyi távolságban a terület egyenetlen fölszíne, de még inkább az országúttól balra emelkedő Csigadomb már régebben felköltötte a figyelmet. A domb oldalából kilátszottak valami épületmaradványok, de azokat nem kutatták. Utóbb a főváros hatósága elhatározván a terület fölásatását, a munka 1880-ik év őszén megkezdetett, s azóta évenként egy-két hónapon át folytatják. A fölásott romok négy külön álló nagy csoportra oszthatók. Az egyik csoport az országútnak a nyugati, a másik három a keleti oldalán és egészen mellette terűi el. Az országút nyugati oldalán vannak az állandó tábor romjai. Eddig csak nyugati falának két sarka van fölásva, tehát épen annyi, a mennyiből követ- keztethetjük, hogy hoszsza mintegy 500 méter lehetett. Tőszomszédságában, a Csigadomb alól, egy amphitheatrumnak részint koczkakőből, részint pedig szabálytalanúl egymás mellé illesztett terméskőből épült vastag alapfalai kerültek napvilágra. Ezek hű képet nyújtanak az építnlény kiterjedéséről, általános elrendezéséről, s arról, hogy a külső körfalat miként erősítették