Seite - 82 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

82 is és az valószínűleg a Királyhalmon állott. Itt volt azonkívül az állítólag II. Gejza által 1148-ban alapított káptalan háza és temploma. Meg kell említeni a rejtelmes Fehéregyházat, melynek helye is kétséges. A várost 1241-ben elpusztították a tatárok. A már ekkor virágzásnak indult Pest épen oly védtelen állapotban volt, mint Buda; annak sorsát ez sem kerül- hette el; a Domonkos-rendieknek nem sokkal elóbb épült itteni kolostorát és templomát, mely az angolkisasszonyok mai zárdája helyén állott, nemkülön- ben a város plebánia-templomát is földúlta az ellenség. A mostani belvárosi templom déli tornyának falába belülről befalazott román művészetű félkör- íves párkányt a tatárok által földúlt régi templom maradványának tartják. Fővárosunknak a tatárjárás előtti építészetéről e néhány épület hirén kivűl egyebet nem tudunk. Valószínű, hogy mikor ez épületek keletkeztek, az egykori római város még nem pusztúlt el egészen. Valószínű az is, hogy azok, kik Budán újonnan építkeztek, nem vetették meg az Aquincum romjaiban kínálkozó épületanyagot, a faragott köveket és a téglát. Kérdés azonban, vájjon a római művészet maradványai érvényesűltek-e helyi hagyományként, vájjon kiinduló pontjáúl szolgáltak-e az építészet újból kezdődő gyakorlatának, szóval fölhasználtattak-e, miként példáúl Dél-Francziaországban a nyugoti góthok által, egy sajátos építő-művészet megalkotására ? E kérdésekre lehetetlen válaszolni, s így azt sem tudjuk, hogy mit vesztettünk. A tatárjárás szomorú tapasztalatai megtanították IV. Béla királyt arra a régi igazságra, hogy a hegyen épített várak és városok nyújtanak legtöbb biztosságot a betörő ellenség ellen. így keletkezett Buda vára Pesttel átellen- ben, a Duna partjának egészen közelében álló és vele majdnem párvonalos irányban terjedő, mintegy 86 holdnyi hosszúkás hegyháton. Alapítása 1249-re tehető. Az Aquincum helyén álló város ekkor kapta az O-Buda nevet. Kétségtelen, hogy Buda vára már alapítója, IV. Béla idejében nem csupán hegy hátára épített város, hanem egyszersmind, legalább részben, védművekkel megerősített hely, valóságos vár volt; de, hogy a védművek milyenek voltak, azt nem tudjuk. 1255-ben Budavárnak már számos lakosa volt: magyarok, németek és olaszok. A város kedvező fekvésénél fogva az iparral és kereskedelemmel való foglalkozás már akkor igen háládatos volt, s a lakosság csakhamar nagyobb jóllétre tett szert és ezzel karöltve élénk tevékenység fejlődött az építészet terén is, a mit IV. Béla is nagyban előmozdított. Feltűnő, hogy ez időben és az utána következő háromszáz