Seite - 86 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

86 kivált a szentély inkább a román építés hatásával bír, épen így a nyugati homlokzat éjszaki sarkán emelkedő vaskos torony is. A régi részleteken talált festék nyomai megczáfolhatatlanúl bizonyítják, hogy a templom belseje egykor színes díszítményű volt. Az újjáépített templom belsejének színes díszítése most van folyamatban. Ezzel be fog fejeztetni az épületnek, a múltból elővarázsolt e szép emléknek, belseje, melylyel az építész tudománya és művészete fővárosunkat megajándékozta. Külseje akkor lesz teljes, ha egészen újra fölépül a Mátyás-torony, ennek tövében a déli oldal gazdag díszű nagyobb kapuzata, ennek előcsarnoka és végűi az éjszakkeleti sarkon volt s alapfalaiban most is fölismerhető kápolna. Akkor a templom történe- tében a XIII. századbeli elrendezés mellett a csarnokszerű fölépítés a XIV., a Mátyás-torony, a déli előcsarnok és az éjszak-keleti kápolna a XV. század- beli csúcsíves építésnek lesznek a képviselői. A német lakosság plébánia-templomával körülbelül egy időben, 1259-ben épült a vár éjszak-nyugati végében a magyar czéheknek Mária Magdolnáról nevezett plebánia-temploma, a mai helyőrségi templom. A még nem kifejlett, erős, zömök csúcsíves épületnek magasabb középhajója, két alacsonyabb oldalhajója és nyolczszögből vett három oldalú szentélyzáradéka volt. A török uralom korában (XVII. század) egyidejűleg a r. kath. és a református felekezeté volt, melyek fölváltva tárták benne istenitiszteleteiket. A templom a XVIII. században egészen átalakíttatott, csupán a torony maradt meg. Ennek alaprajza a templom oromfaláig négyszögű és minden sarkán két-két egyszerű, de vaskos támasztó pillér emelkedik, azonfölűl a torony két emelete nyolczszögű. Most lapos kupola-alakú réz födele van. Ha a Schedel távlati képén a Boldogasszony-templom szentélye mögött látható magas torony a valóságot tűnteti föl : akkor a torony a XV. század- ban gazdag alakítású volt, sisakfödél födte, a sarkok támasztó pillérei pedig a felső emeletig nyúltak és a sisak karimájánál tornyocskákban végződtek. E két templomnál néhány évvel korábban épült a Boldogasszony- templomtól nem messze éjszak felé, szintén a várhegy pesti oldalán a Domonkos-rendieknek Szent Miklósról nevezett temploma és kolostora. A rend 1254-ben itt tartotta nagy gyűlését. A templom keleti részének némi maradványai láthatók a bástyafalban; a toronytól való távolságuk azt bizonyítja, hogy e templom hosszabb volt a német plebánia-templomnál. A négyszögű alaprajzú, koczkakövekből épült, dísz nélküli torony több emelet magasságú falai még állanak, az útczára néző sarkain féloszlopok