Seite - 102 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

102 dűlt és utóbb lehordott régi királyi vár helyének mintegy felét foglalja el. Hillebrand József császári építész és főmérnök 1748-ban kezdé építeni és 1777-ben fejezte be. A palotának nyugat felé a barokk palotát jellemző patkóalakú nyílt udvara van, az oldalszárnyak egy-egy zárt udvart alkotnak, az éjszaki szárnyban van a Szent Zsigmondról nevezett udvari kápolna. A Hillebrand József terve szerint épült palota kétemeletes volt. A Dunára néző 170 méter hosszú főhomlokzat kiszökő középső részét egész hoszszában az emelettől a főpárkányig nyúló pillérek tagozták, a négy középső pillér előtt pedig nyílt erkélyt képző négy római oszlop állott. Ezek fölött három- szögű oromfal, e mögött pedig karcsú kupolaszerű torony, melytől jobbra és balra, valamint az épületnek szintén pillérekkel és oszlopokkal tagozott két szélén egy-egy Mansarde-tető emelkedett. Az épület e külseje a kedvező fekvés daczára szerény hatású volt. A III. Károly uralkodása idejéből való, s előbb említett néhány építményünkön fölismerhető az építészek szelleme, kik a XVII. század végén és a XVIII. század elején Bécsben a barokk építést képviselték. Ezek: erlachi Fischer János Bernát, Martinelli Domonkos és Hildebrand Lukács, a helyi körülményekhez mért nagyszerű elrendezésnek, az összhangzatos hatású nagy arányoknak és a pompás, sokszor szertelen díszítésnek igazi mesterei. Hillebrand József építménye ellenben hűen vissza- tükrözi a bécsi építészetnek e mesterek halála után, még Mária Terézia uralkodása alatt hirtelen bekövetkezett elernyedését. Az 1849-ik évi ostrom alkalmával sok kár esett a palotában, az ötvenes évek elején e károkat kiigazították, a főhomlokzat középső részére harmadik emeletet építve a nyitott erkély négy oszlopát kettővel szaporították, az oromfalat eltávolí- tották, és a kupolaszerű torony helyébe Mansarde-tetőt emeltek. Ez átalakí- tások azonban nem adták meg a palotának azt a nagyszerűséget, melynek az előtt is híjjával volt. A Mária Terézia uralkodása elején még dívott építésnek nálunk jellemző képviselője volt az egykori Grassalkovics-féle palota, mely a Hatvani-útcza 4-ik számú ház helyén állott, s néhány évvel ez előtt lebontatott. Nem volt valami kiválóbb építmény; de említésre méltó a kapuja, melynek két felén oszlopalakú talapzaton álló egy-egy hatalmas izomzatú férfi szobra tartá az erkélyt. Ugyanezen időből való, de kevésbbé sikerűit alakítású a Kötő-útcza 10-ik számú ház kapuja és erkélye. Budavár visszavétele után az építkezés, noha bő alkalom kínálkozott rá és a szükség is parancsolta, úgy Budán, mint Pesten száz évnél tovább csak