Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

110 híján a classicismus valamely ismertető jelének, s annyiban minden esetre érdekesek, a mennyiben tanúi annak, hogy Budapest e század elején kezdő- dött újjá építésében mily általános volt a görögös ízlés. Es míg a régi Bécsnek építészeti jellegét a nagy arányú, pompás díszítményű hatalmas barokk építmények képezik, addig a régi Pest építészetének amazoknál mintegy száz évvel ifjabb emlékei képzelő erő nélkül való, száraz és szerény görögös épületek. Budapestnek van egy építménye, mely az imént fölsoroltak nagyobb részével egy időből való ugyan, de tőlük merőben elüt. Ez a lánczhíd. Építését Tierny Clark Vilmos angol mérnök terve szerint 1838-ban kezdték s 1848-ban fejezték be. 1849 november 20-ika óta zavartalanúl szolgál a közforgalom- nak e kiválóan gyakorlati czélú építő művészeti remek. A folyam medréből sziklaként kiemelkedő délczeg s szilárdságában fönségesen nyugodt két pilléren függ a két partot összekötő két óriási láncz. A hídfőknek és a pilléreknek egészben és a legapróbb részletekig értelmes és szabatos alakítása teljes összhangban van a technikai szerkezettel, azt világosan kifejezi. Az önmagában ekként összhangzatos alkotmány csudálatosan beilleszkedik a helynek természetadta hatalmas arányaiba is. Ebből egy második, a környezettel való összhang áll elő, és a híd a Dunát, annak két partját, az épületek tömegét egységes, harmonicus egészbe foglalja össze, s a két város legjellemzőbb vonása. A lánczokban rejlő erőt, és a környezettel összhangzó arányok és formák hatásának fönségét mintegy jelképezik az állatok királyának a hídfőknél jobbra-balra magas és egyszerű talapzaton nyugvó alakjai. A művészi lángelme e csudás, a maga nemében páratlan alkotása a classicus művészetre emlékeztet, de nem a XIX. század első felében dívott classicismusnak, hanem a XV. századbeli renaissancenak szellemében fölfogott classicus művészetre. Ily mű fogamzása csak annak lelkében volt lehetséges, a ki a renaissance nagy építész-mérnökei: Brunelleschi és Michel- Angelo szemeivel nézte a classicus Róma építész-mérnökeinek bámulatos alkotásait. Örökké rejtély marad, hogy e lélek egy angol mérnökben lakozék, s hogy hazánk fővárosát ajándékozá meg alkotásával, melyhez művészeti tekintetben hasonló nincs sehol egyebütt. Az 1848/9-iki eseményeket követő általános lehangoltság bénítólag hatott a főváros építkezésbeli tevékenységére is. 1853-tól 1855-ig készült Clark Ádám terve szerint a lánczhíd előtti térről a várhegyen keresztül a Krisztina-városba vezető alagút, melynek a lánczhíd felőli dór oszlopos,