Seite - 112 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

112 meghaladó összeggel. Az 1849-ik évi bombázás alkalmával romba dűlt régi redoute helyén 1859-től 1865-ig épült a Vigadó. A Dunára néző egyemeletes, nagy arányú, helyesen tagolt homlokzatának és térséges, tekintélyes elrende- zésű belsejének sajátos jelleget kölcsönöz a sokféle elemből összekevert, szertelenül változatos, árnyékrajzolat nélküli, lapos díszítmény, mely e fogyatkozásainál fogva az épület jól tagolt tömegeinek hatását is jelen- tékenyen csökkenti. Nem közönséges művészi képességű építőjének, Feszi Frigyesnek, eredeti nemzeti jellegű épület lebegett a szemei előtt, de megtévedvén, oly művet hozott létre, mely csakis meghiúsúlt kísérlet, vagy inkább építészeti különösség jelentőségével bir. Az épület belsejének művészi díszéül szolgálnak a Lötz Károly és Than Mór által festett s jól összeválo- gatott allegoriai, regei és történeti tárgyú falképek. A nemzet maga iránti erős bizodalmának és a politikai helyzet kedvező alakúlásába vetett reményének adott kifejezést a lelkes közadakozás által, melylyel a Magyar Tudományos Akadémia palotájának építéséhez szükséges összeget előteremté. A palota Stüler Ágoston porosz építésznek a pályázaton első díjjal kitűntetett terve szerint 1862-től 1864-ig épült. Kétemeletes homlokzatának három nagy szakasza közül a középső tetemesen kiszökik és a két szélsőnél egy egész emelettel magasabb, úgy, hogy ezek a háttérben inkább a középső fő épület szárnyainak látszanak. A középső részben elhelye- zett díszteremnek kívülről való e határozott, de még sem következetes meg- jelölése kedvéért veszendőbe ment az egységesebb és jól tagolt homlokzat hatása. Schinkelnek, a görög építés mesterének tanítványa nem egészen a mester elvei és izlése szerint, az olasz renaissance építészet elevenebb formáival pazarúl díszíté a homlokzatnak emeletenkint páros oszlopokkal tagolt középső részét. A térséges előcsarnokot salzburgi márványból való és két rendben elhelyezett négy-négy páros oszlop három hajóra osztja. Az e fölött néhány lépcsőfokkal magasabban és keresztben fekvő oszlopos folyosó, az ebből nyíló lépcső, mely az emelet félmagasságában csigaalakú két ágra oszlik, az emeletnek a földszintihez hasonló folyosója, végűi elő- csarnok nélkül, egyenesen a folyosóba nyíló díszterem elrendezés tekinte- tében nem oly hatású, mint az épület czéljának jelentősége megkívánná. A díszterem karzatát szintén salzburgi vörös márványoszlopok, tükör •boltozatú díszes mennyezetét pedig káryai nők szobrai támasztják. Újabban a díszterem egyik falára Lötz Károly által festett képsorozat, mely három jelenetet ábrázol a magyar közműveltség történetéből, továbbá a mennye-