Seite - 116 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

116 hivatottságot fölkelteni. Ha mégis támadtak olyanok, kik e művészetre kedvet és hivatottságot éreztek, azok hazai mesterek és építészeti szakiskola híján kénytelenek voltak külföldön keresni kiképeztetésüket. Nem dicsekedhetünk tehát azzal, hogy a most egyszerre sűrűn kínálkozó építészeti föladatok végrehajtására fölös számú erők állottak volna készen. E körülmény szolgálhat magyarázatáúl és némi mentségeűl annak a vigasztalan, épen nem művészi összevisszaságnak, mely a hatvanas és a hetvenes évekbeli építkezéseket általán jellemzi. Az akkor föltűnt építészek között Ybl Miklós volt a legkiválóbb. Rövid ideig Pollák Mihály vezetése alatt is dolgozott, majd néhány magán épülettel az önálló tevékenység terére lépett. 1866-ban kezdé meg első nyilvános épít- ményét, a Ferencz-városi román művészetű plebánia-templomot és 1879-ben fejezé be. Ezenkívül jelentékenyebb művei a következő nyilvános épületek : a fővámház (1870—1874), a várkerti bazár (1874—1880) és a dalszínház (1875—1884). A Lipót-városi plebánia-templom építését Hild József halála után 1868-ban vette át és megtartva a középponti elrendezést és a már meglevő külső falakat, egyebekben egészen saját terve szerint 1890-ben befejezte a fölépítést; elkészíté a berendezés és belső díszítés terveit is, de ezeknek megvalósításában megakadályozta 1891 elején bekövetkezett halála. Említésre méltó művei még a gróf Károlyi-féle franczia renaissance, és a gróf Festetics-féle barokk művészetű paloták, továbbá a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület bőkezűségéből épült Kálvin-téri szökőkút, melyen az ország négy folyamát ábrázoló négy szobrot Feszler Leo szobrász faragta. Ybl az épület tömegeinek arányos elosztásában és tagolásában, a mi az emlékszerű hatás legfőbb föltétele, kevésbbé szerencsés, ellenben a díszítésnek ritka finom ízlésű mestere. Ennélfogva nyilvános építményei : a Lipót-városi plebánia-templomnak 95 méter magas kupolája, a dalszínháznak faragott kőből épült, olasz renaissance művészetű, pompásan díszített homlokzata, a vámház és a szintén gazdag díszű várkerti bazár tömegeik helyes tagolt- sága híján nagy terjedelmükhöz képest nem eléggé nagyszerű hatásúak. A mindinkább fokozódó építkezés folytán lassankint többen-többen találkoztak, kik igazi művészi hivatással léptek az építészeti pályára. Leg- nagyobb részük megfordúlt a bécsi, vagy a németországi híresebb iskolákon ; egyik-másik Párisban tanúit és valamennyi iparkodott saját szemlélet útján elsajátítani valamit az olaszországi emlékekből. Az ekként tisztúlt ízlés és alaposabb művészi képzettség már a hetvenes évek közepén kezdett mutat-