Seite - 121 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

121 A magyarságot csak néhány iparos s a megyei birtokosok és tisztviselők tették, meg a dicasterialis hivatalnokok ; ezek mellett a nemes ifjúság, a királyi táblai jegyzők magyar ruhában s karddal az oldalukon. Csak a harminczas években kezdődött meg a magyarság élénkebb életjeladása. Az 1838-iki árvíz halomra dönté a régi Pest legnagyobb részét. Az újjá- építésben azután már nagy része volt a nemzeti szellemnek s ennek hatása alatt kezdett Pest is (Buda még nem) magyar jelleget ölteni. Az 1848-iki politikai gyors átalakúlás aztán egyszerre átidomítá az egész város szelle- mét, nemzetiségét. Mindenki magyarnak vallotta magát; egész Budapestnek minden osztálya versenyzett egymással buzgóságban, áldozókészségben a nemzeti ügy iránt. S ezt az általános hangúlatot a bekövetkezett korszak sem tudta megváltoztatni. Az ötvenes években eszközölt népösszeírás szerint Pestnek 106 ezer lakosa közül 32 ezer volt magyar, 34 ezer német; Budának 50 ezer lakosából 28 ezer német, 7.500 magyar, a többi más faj ; de a 17 ezer mózeshitü lakosságnak legnagyobb részét is a némethez lehetett nyelv szerint osztályozni. Es mindezen nyomott arány mellett is 1860-ban Budapestről indult ki az egész országra a politikai nyilatkozatul vehető magyar divat; ettől fogva néhány évig lehetett látni minden útezán, minden szalonban a népviseleteknek minden vidékről eltanúlt összes sajátos- ságait : a fodros, rezgős főkötőket, a gyöngyös pártákat, a csipkés köténye- ket, dudoros ingvállakat, fűzött vállderekakat a hölgyeknél; az attilákat, budákat, mentéket, sarkantyús csizmákat a férfiaknál; a darutollas süveg, a czifra szűr, a fürtös guba bejutott a szalonokba is, s azokkal együtt a magyar szó is mind írva, mind mondva, mind énekelve. Ez idő alatt Budapest minden néposztályában valóságos keleties nemzeti jelleget muta- tott. Ez négy-öt évig tartott; akkor elmúlt. Divatnak hosszú volt; nemzeti lelkesedésnek rövid! Most már a magyar fővárosban minden osztály olyan öltözetben jár, mint Európa más fővárosi népe. Nemzeti népies ruhát csak ritkaságképen láthatunk. S a népmulatságok sem bírnak a hajdani eredetiséggel, a minek az okát majd kiderítjük. A Svábhegynek a leírásánál megkísértjük egy pünkösdi búcsúnak a bemutatását, melyben Budapest egész népélete benfoglaltatott, s mely még tíz évvel ez előtt is nagyban divatozott és valószínűleg ismét újra föl fog elevenedni, mihelyt a főváros átadja a közönségnek mulatozó helyűi az államtól megvásárolt 1.200 holdnyi területű gyönyörű budakeszi erdőt. M. 16