Seite - 128 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

128 hegyi utakon már hajnalhasadtakor a mulató csapatok: dalárdák, czéhek, egyesületek, iskolák zászlóikkal, énekelve, dobolva; — nyalka stuczer, gitárral nyakában imádottja előtt walzerezve; termetes törzspolgár, nyakába akasz- tott kulacscsal, felesége karján az elemozsinás tarisznya, kis gyerekszekérbe felpakolva a két legiljabb csemete, azt a nagyobb fiú és leány elől húzva, hátúi tolva mozdítja előre; fiatal serdűlő leánykák, arczuk a hegyi légtűi pirosra festve; czilinderes gavallérok hölgyeik nagykendőjével a karjukon; izmos munkás legények rúdra akasztott seres hordóval a vállukon; kevély bakák piros pozsgás szakácsnőik kíséretében. Útközben egy szál czigány üdvözli az érkező karavánokat, solo trombitán hangicsálva a Klapka-indulót, meg a Schneider Fáni-polkát. Az érkező csoportok nem keresnek házat, ereszt, vendégfogadót, hanem árnyékos fát, bokrot. Ott állítják föl a bográcsot. Targalyat szednek, tüzet raknak, főzik a paprikás gulyást s mellette csapra ütik a hordót. Szép leányok elindúlnak mezei virágot szedni; erdő, mező most virít javában; nagy bokrétákat kötnek, s mind koszorús fejjel térnek vissza. Elolvasott hírlapok szolgálnak abroszúl, a melyekre kiterítik a háziasszonyok lakomáik kincsét. A mézes-kalácsos sátorok körül tolong a gyermeksereg; szerelmes legények választottaiknak czifra szíveket vásárol- nak. Kucséber narancsos kosarának, görbe bot, czifra nyelű bicsak-árúló tót portékájának van erős kelete. Itt harczias dalokat énekelnek; amott r kergetősdit játszanak ; a bokrokon hölgykalap, tarka kendő lobog. Es közben vagy ötven kintorna gyakorolja a zeneművészetet, versenyezve hat czigány- bandával, meg a budakeszi sváb paraszt kapella trombitáival és öreg dobjával ; a mi aztán a hány, annyiféle nóta egyszerre és összekeveredve, felülmúl minden eddig kitalált zeneélvezetet. A lemenő nap negyvenezer embert is lát tánczolni, újjongni, tombolni a Svábhegyen. A zöld gyepen egész szérűk vannak már taposva a polka- és csárdás-táncztól. A „Csillag" kocsmáros alig győzi egész háznépével a szolgálatot. Ott van az élvezetek Eldorádója : zenekar, népénekes-társaság, hinta, kerengőjáték (Ringelspiel); közbe döng a fagolyó a tekepályán; izmos legények ütik magasra ököllel a „balmot" (léggel tölt óriási lapda). Van ott czélbalövés, birkózás, karómászás; csörög a koczka a krajczáros Monte-Carlónál, hol vándor kucséber adja a bankot — fügekoszorú nyereménynyel. Ez alatt az ideális mulatozók elvándorolnak a Normafához s föl a János-hegyre, és gyönyörködnek a fölséges kilátásban. Aztán a fölkelő hold látja ugyanazt a népfolyót visszahömpölyögni a hegy- tetőről. Zilált öltözetek, összegyűrt kalapok, fűzöld foltos fehér ruhák és