Seite - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

130 anginét pantallók, neki pirult arczok, egymást támogató alakok, danoló csoportok, hahotázó, bőrükbe nem férő őstypusai a fővárosi parasztnak; szilaj párok, kiknek nem volt elég a táncz, még hazatértükben is polkáznak az úton ; disputáló polgárok, hetyke iparos legények, kik fogadott kintornás- sal kisértetik magukat hazáig; exaltált családapák, kik minden áron a szabad ég alatt akarják tölteni az éjszakát, két oldalt támogatva a feleségtől, meg a leánycselédtől; közben egy sikongató szép leány, a kit felültettek egy szamárra s az neki viszi a tüske bozótnak. S ez a látvány így gömbölyödik le ezernyi változatban késő éjfélig; de azért a gyepen még tánczolnak holdvilág, lámpafény mellett a kintorna körűi s a lombsátor alatt még reggel is hangzik a budakesziek öreg dobja és bombardonja. És az egész zsivajgó néptömeg között nem látni egy zsandárt. Ritkán fordúl elő itt verekedés, vagy más egyéb kihágás. S az egész élvezetnek az adta meg a javát, hogy gyalog kellett feljönni érte. De hát még lemenni! Az apostolok lova volt az egyedüli közlekedési eszköz. Azért esett olyan jól ! De csak addig volt a Svábhegy paradicsom, a míg a spekulánsok meg nem tudták, hogy az. Egyszerre csak ellepték a Svábhegyet a szőlőtermesztés vandáljai. Elpusztították az őserdőket; szőlőt ültettek a helyükbe; kivágták Mátyás király mulató kertjének négyszázados hársfa-óriásait, a terebély juhar- fákat; elűzték a berkekből a rigókat s a múzsákat, és szőlőt ültettek mindenüvé. A Svábhegy aztán azzal állt rajtuk boszút, hogy mikor bort akartak belőle lacsarni, a vizet is megtagadta tőlük. Az őserdők ,kiirtásával elapadtak a források, s míg az előtt a király kútja Budavárát is ellátta friss ivóvízzel, most a svábhegyi lakosoknak a Dunárul kellett fölhordatni szekérrel az ivóvizet. Ez volt a Svábhegy pusztúlása. A véletlen (azt mondják, egy regénynek a hatása) oda hozott ekkor egy svájezi vállalkozót (Cathry'), a ki megkísérté a lehetetlent, a költő fantazmagóriájának megtestesítését, egy fogaskerekű vasútnak az építését föl, a Svábhegy tetejéig. Ugyanez összevásárolta a vasút közelébe eső telkeket. Előtte való évben úgy elpusztítá egy apocalypticus jégeső az egész Svábhegyet, hogy örült, a ki menekülhetett a telkétől. S a vállalkozó azon a gyakorlati oldalon kezdte, hogy a parczellázott telkekre nyaralókat építte- tett, a melyeket sok évi törlesztésre árúba bocsátott. így támadt néhány év alatt egy új villacsoport, mely mai napság már egy egész városrészszé nőtt kényelmes, ízléses épületekkel s pompás kertekkel és parkokkal, melyeknek középpontja az Eötvös nyaralójából átalakított pompás vendéglő.