Seite - 147 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

147 mennyiségeivel a piros paprikának s még pirosabb paradicsomalmának, fölváltva gyümölcsgarmadáktól ; a piros szín minden változataiban rikító almák kosár számra; a hamvas kék szilva s a sárguló őszi baraczk öblös puttonyokban ; a minden színű és zamatú szőlők halmazai ; embermagasságú határhalmok rakva óriás görögdinnyékből, a sötétzöldön kezdve a csíkos világos zöldig: csalogatóul egy-egy ketté szelve s vérbélű tartalmát kifelé fordítva. Már a sárgadinnye több kíméletet kiván; az nem hagyja magát A Vigadó előtti kioszk. kupaczba tetézni, s kantalup, turkesztán, cserhajú külön vármegyét követel. Az elárúsitó hölgyek kivétel nélkül a legsúlyosabb néposztályhoz tartoznak, derék termettel, jó egészséggel, ép tüdővel megáldva, a kik a nyár rekkenő hevét s a zimankós tél hózivataros napjait ugyanabban a jellemző öltözetben daczolják végig panasztalan, sorsukkal megelégedve. Becsületes, jó terem- tések. Engednek alkudni. Nem magasztalják fel a selejtest annak, a ki ért hozzá; nem gorombáskodnak a válogatóval. Pedig ide jár a város minden „jó gazdasszonya44 : fiatal kisasszonyok, polgárnők, hivatalnokok feleségei, divatos öltözetekben, cselédeiktől kisérve. Maga e sorok írója is gyakran 19*