Seite - 172 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

172 A Gellért-hegy komor háta lombdíszbe öltözik, a város környéke virágos kertek sokaságává alakúi és villatelepekkel van körülvéve, tele virúló, mosolygó élettel. Tíz évről tíz évre szinte a fölismerhetetlenségig átváltoznak a város egyes részei : fény, pompa, ízlés, kényelem foglalja el a tért és hódít tovább útczáról útczára. S mindez, szorosan véve alig 25 éve, azóta, hogy a nemzet visszaadatott alkotmányának, alkotmánya a nemzetnek. így igazolja az élet ama jeleseknek emberfölötti küzdelmét, kik a szabadság szolgálatában dicsővé tették a folyó évszázadnak emlékezetre méltó első felét, melyre a második oly gazdagon épít. De a városnak nemcsak a külső képe fejlődik ily hallatlan arányokban. Gyors és érdekes átalakúlásban van a tartalma is. A provincziális városból egy csapásra nagyváros lesz, a különös karakter nélküli telepből máról holnapra nemzeti főváros. Budapest a maga ház tömegei vei két egymást kiegészítő félkörben simúl a fejedelmi Dunához, mintázva a kettős képű Magyarországot, a mely egy hegyvidékből és egy óriási síkságból áll, mely utóbbit félkörben karolja át a bérezés rész. Budapest környéke a folyó bal partján zavartalan síkság, a jobb parton alacsony hegység. A Buda várával beépített hosszú hátú keskeny hegy mindjárt a Duna partjáról domborodik föl úgy, hogy a víz szélétől csak egy útcza-szélességnyi földszalag választja el. Ezt az egészen külön álló hegyet amphitheatumi félkörben veszik körűi a többi, nála magasabb emelkedések, melyeknek lábáig terjed a város, míg a lejtőik, sőt itt-ott a tetőik is mosolygó nyaralókkal vannak beépítve, virágos folytatásaid a városnak. A vár épületeit majdnem mindenütt körűi futó séta-útakról tündéri kilátás nyílik a bájos környezetre : le a kertekben és síkban elenyésző pesti részre, s azon túl az Alföld beláthatatlan végtelenségére; éjszak felé kéklő távolban a váczi hegyekre és a budai hegyek folytatásaira, éjszak- keletre pedig a Cserhátnak halmos-völgyes tájékaira. Nyugat és dél felé a vagyonos polgárság nyaraló telepeire látsz: a Gellért-hegy lankására, a Sváb-hegyre és János-hegyre, a József-halomra, a Lipótmezei hegykatlanra, melynek fenekén óriási nagyságban tűnik föl a tébolyodottak nagy, országos menedékháza. E völgy és a Duna közt emelkedik a szép alakú Rózsa-hegy, a mögött a Hármas-határhegy, azon túl pedig a vörösvári és jenői hegyek sorakoznak. Megtartva várhegyi kilátó helyünket, többé-kevésbbé tiszta vonalakban bontakozik ki előttünk Budapest tagoltsága, az egymással concentricusan