Seite - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

176 keserűvíz-forrásai, melyeknek vizét mindenütt nagy becsű orvosságul árulják, a hol az európai orvosi tudomány honos. Nagy fénynyel és kényelemmel berendezett fürdők a Császárfürdő, Lukácsfürdő, Királyfürdő, Margitszigeti fürdő, Rudasfürdő, Ráczfürdő és Sárosfürdő. Ezek részben a várdomb alján, itt-ott szinte egymás mellett helyezkedtek el s a fürdésnek minden nemére be vannak rendezve. A gyógyító és luxus-fürdő, a beteg és a szórakozást kereső egyaránt gyarapítja e jótékony intézetek forgalmát. Egyik-másik kőzűlök még a török időkből való részeit is megóvta s dicséri e népet, a mely vallásos szertartásaiba bevette a mosdóvizet. A budai rész egyik kies pontján, a Rózsa-hegyen, egy felől legújabban épült villák emelkednek, míg a város felé hajló ereszkedőjén a török időkből fenmaradt kápolna: a Gülbaba sírja áll; viszont a halom lábánál az Országút egyik szélén a Császárfürdő és a Lukácsfürdő fái borúinak össze : a másik szélén az útnak, a meredeken hanyatló hegy alatt kőfallal elkerítve szabadon látható e fürdők egyik forrása s benne nyaranta a tükrén pompásan tenyésző vízi liliom : a nymphaea thermalis. E ritka virág, mely ezen kivűl csak egy helyen van még meg Magyarországon, a nagyváradi Püspökfürdő tavában, a honnan ez évszázad elején telepítette ide Kietaibel, a pesti egyetemen a botanikának akkori hírneves tanára. Ha e helyről útunkat a város felé a Duna mentén folytatjuk, néhány száz lépéssel a Margit-hídhoz érünk, melyen lóvonatú vasút és főleg terhes kocsik közlekednek a város két fele közt, és belejutunk az Országút foly- tatásába : egy hosszú egyenes útczába, a melyből balra kisebb útczák szolgálnak ki a Dunára, jobbra útczák és sikátorok, új és régi lépcsők kapaszkodnak föl a vár oldalára. Itt, e részen fejlett ki a budai polgárok typusa. Kedélyes szellemi élvezetekre nem vágyó, politikai izgalmakat kerülő, bort és pecsenyét, dalt és tánczot kedvelő víg emberek, kik csekély jövedelmökkel beérik s a pazar fényűzést nem szeretik. Nem kereskedők, hanem boltosok; nem iparosok, hanem mesteremberek; nem földbirtokosok, hanem földmívelők; nem házi urak, hanem háztulajdonosok. Vasárnap délelőtt a templomba, délután a hegyek közé mennek s magukkal viszik kosárban az uzsonnát. Az asszony főz, a leány varr, a gyermekek iskolába járnak. De ezen budai idyll is megromlott már a Vízivárosban, mióta a budai Ganz-gyárban vasúti kere- keket gyártanak, a gőzmalmok füstje kormozza be a templomok tornyát s a mindig újító város az apró házak rendetlen tömkelegén keresztül körútat