Seite - 178 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

178 víz és szikla közé szorult szűk helyzetéből, büszkén megyen tovább, egy felől fölkanyarodva sűrű villatelepek közt a Gellért-hegyre — ez a hegy délkeleti ereszkedője, — más felől le a kelenföldi lapályra, a hol a sós források telepei, s azok közelében a magyar államvasutak kelenföldi állomá- sának nagy épületei vannak, köszönti a Dunán épült vasúti összekötő hidat. A Gellért-hegy és a várdomb közti szoros a voltaképi Ráczváros vagy Tabán. Szerb telep volt ez régen egészen, de ma már csak a neve az. A szerb templom áll még, de közönsége fogyóban van s innen-onnan itt is, mint sok más, különösen dunamenti városban, a pap, egyházfi s a harangozó alkotja a szerb egyházközséget hívek nélkül. A Tabán a Gellért-hegynek ide néző meredek oldalán kapaszkodik; e hegyoldalt szegény emberek foglalták el apró viskóikkal, melyeknek egykor sűrű sorai most már igen megritkúltak. A főváros ugyanis a Gellért-hegy e részét sétálóhelylyé alakíttatta, befásíttatta és az öreg sziklaszörny oldalába rakott házikókat kisajátítással iparkodik elpusztítani. A Gellért-hegy képének ez átváltozása friss és bájos háttért ad a város e részének. A Ráczváros folytatása a várdomb körűi a régi Krisztina-város, kis- városi néppel és kisvárosi szokásokkal. Hírességei az ú. n. Horváth-kertben levő nyári színház, a Vérmező, mely ma katonai gyakorlótér. A hol a város széle van, ott fekszik a déli vasút kettős pályaudvara; azon túl a vörös kereszt- és a katonai kórház pavillonjai, a paedagogium épületei, folyton épülő új útczákkal környezve. Ezzel pedig már sétáló útunkban úgy meg- kerültük a várdombot, hogy ha még átkelünk az úgy nevezett Városmajoron, melynek árnyas ligete a budai nép vasárnapi mulatóhelye, akkor már érintjük azt a városrészt, a melyből kiindúltunk s ismét a Margit-híd torkolatához értünk. A vár dombjának oldala, mióta megszűnt a vár erősség lenni, nyaralók- kal és kedves családi házakkal van beépítve. Űtcza csak ritkán képes fölkapaszkodni a várfalakig. Kanyargó útak, lépcsők és kapaszkodók visznek föl bennünket a várba, meg a gőzsikló. Legkényelmesebben jutni föl az Albrecht-úton, továbbá a Bécsi-kapu és a Fej érvári-kapu felől. Gyalog ember szereti az úgy nevezett Jezsuita-lépcsőt, mely részben födötten megy föl egyik legmeredekebb részen. A régi várbástyák 1848 óta, a mikor az utolsó ostromtüzet látták, csak a jámbor szándékú sétáló nép számára állnak. Ma már párkányuk a Krisztinavárosra néző oldalon le van bontva: a vár megszűnt erősség lenni ; már csak királyi székhely s katonaság tanyája.