Seite - 213 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

213 értékű külföldi műkincseket, melyek Jankovich Miklós gyűjteményéből, vagy más hazafiaknak, mint például báró Révaynak fejedelmi ajándékából a Nemzeti Múzeumba kerültek, ezen újabb intézetnek adta át örök letétemé- » nyekűl. Epen úgy a Múzeum képtárából is, a mint az Eszterházy-képtár megvétele után az Országos Képtár megalakúlt, a Pyrker-féle képtárt s mindazon régi festményeket, melyek 1848-ban a nádori palotából s azóta számos ajándékból a Múzeumba jutottak, örökös letéteménykép az Országos Képtárban helyezte el. Úgy szintén a magyar arczképek s azon szobrászati emlékek gipszlenyomatai, melyek a régiségtár birtokában voltak, egy külön magyar gyűjteményben, a Magyar Történeti Képcsarnokban, csoporto- síttattak, mely most a várbazárnak nem eléggé száraz helyiségeiben van kiállítva, de, a mint reméljük, legközelebb illőbb helyre fog szállíttatni. E szerint a Múzeum s jelesen annak régiségtára a magyarországi művelt- ségtörténelem legjobb forrásainak egész tárháza, csakhogy a hely szűke nem engedi, hogy a tárgyak mind tanúlságosan állíttathassanak ki. Példáúl a neolith kő- és csonteszközök ezereit ládákban kellett elzárni, csak legkisebb részök rakható ki közszemlére. A réz fegyverek és szerszámok hazánkban nagyobb számban ásattak ki, mint bárhol másutt Európában; legfölebb Cyprus szigete vetélkedhetik velünk; ugyanazért a Múzeumnak négyszáz nagyobb tárgyat meghaladó rézkori gyűjteménye a maga nemében páratlan, s ebben különösen föltűnő négy nehéz kétélű csákány, minő sehol külföldön nem fordúl elő. Bronz-kori emlékeink régóta magukra vonták az ősrégészet művelőinek bámúlatát. Midőn Hildebrand, a svéd állami régész (Rijs antiquar), a Magyar Nemzeti Múzeumot húsz évvel ez előtt tanúlmányozta, jelentésében így kiáltott föl : „Az az ország, mely a Kárpátoktól délre terjed el, úgy tűnik föl előttem, mint a régészeti csodák országa, oly nagy és meglepő benne a formák gazdagsága, s oly fontosak azon eredmények, melyeket itt találtam, midőn Európa praehistoricus műveltségének történelmét tanúl- mányoztam!" — Az ősrégészet kutatói megegyeznek abban, hogy a magyar- országi bronz-kori formák, melyeket Múzeumunkban találunk, egyszerűbbek és eredetiebbek, mint a nyugati országokéi, s hogy ezek tőlünk származtak éjszakra. A vas-kor kezdetéből meglepők az aranykincsek, a bronz-sallangok és lószerszámok. így Tischler Ottó, a híres königsbergi ősrégész, zománczczal díszített bronz kantárszárainkat páratlanoknak mondja Európa minden gyűj- teményeiben. A Szárazdon (Tolnamegyében) talált arany nyakláncz trébelt gyöngyei pedig a kelták barbár műiparának netovábbjai.