Seite - 215 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

215 a Neszter és Dnieper átmetszette térségeken tanyáztak, s ott érintkeztek a pontusi régi görög koloniákkal, különösen Pantikapaeonnal, mely a római uralom alatt is megőrizte a régi magas görög műveltség hagyományait. E népek közül a vizigóthok foglalták el a nyugati síkságot; ő megettök tanyáztak az osztrogóthok, legközelébb a tengerhez a gepidák. Midőn az Ázsiából betóduló turktatár hun nép mindinkább közeledett hozzájok, a vizi- góthok tovább vándoroltak előlök nyugat felé; gyakran betörtek a római provinciákba, jelesen Daciába, s még tovább is, úgy, hogy Aurelianus császár végre 270-ben kivonta Daciából a római légiókat s a városi lakókat, mint- hogy már a vizigóthok bírták a vidéket. így lettek ezek egy egész századon keresztül a mai Erdély és Románia nagy részének uraivá; de a hunok hatalmas fejedelmei előbbre-előbbre hatoltak mindig, az osztrogóthok és gepidák pedig megadták magukat nekik; elismerték a hunok felsőbbségét s hozzájok csatlakoztak. Midőn tehát Balamér Erdélyt fenyegette, a vizigóthok elásták kincseiket a földbe, kivándoroltak s a római császártól kértek földet a Duna jobb partján. Ezen elásott, drágakővel díszített arany kincseknek egy csekély része napjainkban fölfedeztetvén, most a Nemzeti Múzeum gyűjteményeit gazdagítja, mint a germán népek műiparának legrégibb maradványa, melyhez hasonlókat csak a bukaresti és az orosz múzeumokban láthatunk, hová a krimeai ásatásokból kerültek s bizonyítják, hogy ezen sajátságos műipar A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából : fegyverek, az egyedi bronz korsó, a szegzárdi sírlelet és a polgárdi tripos.