Seite - 217 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

217 Árpádházbeli királyaink idejéből, mely az építészetnek köríves vagyis román stíljével esik össze, legnevezetesebb emlékünk Constantinus Mono- machos ($042 —1057) byzanczi császár rekesz-zománczos arany koronájának kilencz részlete, különösen a császárnak, nejének és sógorasszonyának alakjai császári díszöltözetben, melyeket Nyitra-Ivánkán szántottak ki a földből. A történelem hallgat arról, miként kerültek ezen XI. századbeli kincsek hazánkba ; a műértő reá ismer azon technikára, mely a Szent István koronájá- nak azt a részét díszíti, melyet Constantinus utódja, Dukas Mihály, I. Gejza királynak ajándékozott. Érdekesek még III. Béla királynak s Antiochiai Ágnes királynénak a székes-fej érvári bazilika romjaiból kiásott sírmellékletei : ezüst halotti koronájuk, a királyi pálcza, a mellkereszt, a kard, a sarkantyúk és az arany gyűrűk; az egyik antik, a másik arab föliratú homlokdrágakővel. A harmadik koronát a Margitsziget legnagyobb zárdájának romjai közt, a fő oltáf. előtt, úgy nevezett evangyéliom-oldalán találták, abban a sírban, hová csak a legelőbbkelő személyt temették ; ez tehát valószínűleg Szent Margité volt. Nagy számmal vannak még a régiségtárban füstölők, kézmelegítők, díszes gyertyatartók, aquamanilék, limogesi és kölni zománczos edények és különösen a feszületek, melyeken az Idvezitőnek két lába egymás mellett két szeggel van a keresztfához erősítve, mi annak a jele, hogy ezek a XIV. század kezdete előtt készültek, mert csak akkor kezdték festészeti szempontból a fölfeszítettnek egyik lábát a másik fölé illeszteni, s a két lábat ugyanazon egy szeggel keresztűlfúrva ábrázolni. Bock, a tudós aacheni kanonok, már harmincz évvel ez előtt, midőn a Múzeum egyházi kincsei egy részének leírását közzétette, csodálkozott a román stíl kis-művészeti emlékeinek (Denk- mäler der Kleinkunst) itteni sokaságán. Ezek nem valami tetszetősek ugyan, s épen azért a múlt századokban nem részesültek elég figyelemben, minél- fogva a múzeumokban csak ritkán találhatók. Nevezetes még Múzeumunkban ezen korból a keresztes háborúkban használt kardok sokasága. A csúcsíves építészet kora összeesik nálunk az Anjou-házi királyok és Zsigmond király uralkodásával. Ezen kornak műiparát és művészetét csak kevés emlék képviseli a Múzeumban; de a renaissance művészetét, vagyis Mátyás király korát, a két Jagellonida királyét, az első Habsburgokét s az erdélyi fejedelmekét, az ellenreformátióig s a jezsuiták döntő irányadásáig, vagyis a XV. század közepétől a XVII. századnak a kezdetéig, gyönyörű ékszereken, világi csészéken, poharakon, kannákon s egyházi kelyheken és úrmutatókon tanúlmányózhatjuk Múzeumunkban. Látjuk, hogy egy részről M. 28