Seite - 224 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

224 nái a gyűjtemény legszebb gyöngyei közé sorolhatók, de még sokkal nagyobb művészi becsű ezeknél Bernardino de* Contitól „Mária a gyermek Jézussal", melyet épen úgy, mint e festőnek egyéb képeit, példáúl a „Madonna Littá"-t Pétervárott, s a „Belle Ferronière"-t Párisban, sokáig Leonardo da Vincinek tulajdonították. Végre a lombardiai művészek egyik legnagyobbjától, Rafael vetélytársától, Sodomától is van a képtárban egy bájos „Szent család". A szoros értelemben vett velenczei festés sorozata rendkivűl gazdag. A muranói festőműhelyt egy érdekes Madonna képviseli, mely méltán tulajdonítható magának Antonio Vivarininek. A Belliniek korszakát Gentile remeke : Caterina Cornarónak, Cyprus királynéjának arczképe, és Basaiti „Szent Katalin"-ja jellemzik. A velenczei festés fénykorából látunk egy arczképet Giorgionétől, mely egyenrangú Firenzében őrzött „Maltai lovag"- jávai, egy leány arczképet Palma Vecchiótól, egy gyönyörű férfi arczképet Lorenzo Lottótól, Tintorettótói a „Házasságtörő nő"-t s néhány arczképet. Végre a hanyatlás korszakabeli képek közül kiválnak Tiepolo, Bernardino Bellotto és Guardi kitűnő művei. A velenczei festés mellékágait jól képviselik Crivelli, Previtali, Girolamo da Libri és Paolo Caliari festései. A nevezetes ferrara-bolognai iskolát is jól megismerhetjük az Országos Képtárban. Régibb szakából valók hazánkfiának Pannóniai Mihálynak „Cerese" és Filippo Mazzuola „Szent Kristóf"-ja. A felvirágzás korszakát ismertetik Francesco Franciának és tanítványainak művei; Correggio „Madonná"-ja ez iskola leglángeszűbb festőjéről nyújt fogalmat, míg Dosso és Garofalo irányát szintén tanúlmányozhatjuk néhány képen. A Carracciak és követőik törekvéseit számos kép ismerteti, bár ezek közül egy sem tartozik alkotóik kiváló művei közé. A nápolyi iskolát végre főleg Ribera kitűnő festései mutatják be méltó módon. Spanyolország festészete, hazáján kivűl, ritka helyütt tanúlmányozható alaposabban, mint az Országos Képtárban. A XVI. századi Vincente Yuanes- től fogva a XIX. században elhalt Goyáig az ibériai félsziget művészeinek hosszú sorozatával ismerkedünk itt meg; és ha a legnagyobb, Velasquez hiányzik belőle, kárpótlás ezért az, hogy vetélytársát, Murillót, hat művében csodálhatjuk, és hogy Nicolas de Villaciis „Szent Rózá"-ja, a spanyol festés e remeke, egy, a pyrenaei hegyeken inneni képtárakban teljesen ismeretlen nagy művésznek a működését teszi szemlélhetővé. A franczia festők alkotásai közül a közönség bámúlatát méltán felkelti Claude Lorrainnek a kiváló tájképfestőnek egyik remeke.