Seite - 227 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

227 A hely szűke nem engedi a kézirajz- s a gazdag réz- és fametszet, továbbá a karcz-gyűjtemény kiállítását; a magyar arczképek nevezetes gyűj- teménye rézmetszetekben és kőnyomatokban több száz kötetben pontosan van lajstromozva s betűrend szerint rendezve; művészeink gyakran használják. A Történelmi Képcsarnok nem annyira művészeti, mint történelmi tekintetben méltó a figyelemre. Eddig a budai várbazárnak képgyűjtemény számára kevéssé alkalmas helyiségeiben volt fölállítva, most a Városliget csinos műkiállítási épületében helyezik el, hová a templomokból lemintázott középkori és renaissance síremlékek gipsz másolatait is el fogják helyezni. A Történelmi Képcsarnok helyére a néprajzi gyűjteményt helyezik át a várbazárba. E gyűjtemény eddigelé csak kezdetleges; de már is neveze- tesek benne a Reguly és Pápay által Szibériában szerzett ural-altáji törzsek fegyverei, szerszámai, öltözékei ; a Vikár Béla által gyűjtött finn néprajzi tárgyak; a kelet-ázsiai gyűjtemény, különösen a borneói és sziámi tárgyak, melyeket Xántus János hozott a föld körűi tett utazásából; továbbá a mexikói és közép-amerikai emlékek, főleg pedig a fegyverek és ékszerek, melyeket gróf Teleki Samu Afrika ismeretlen belsejéből a Kilimandsaro hegység körüli kutatásai alkalmával szerzett és a Múzeumnak ajándékozott. Itt van továbbá kezdete azon gyűjteménynek, melyben hazánk minden különböző nemzetiségi lakóinak sajátos öltözéke és ékszerei, eszközei és szerszámai, hangszerei és fegyverei, a házi ipar különféle készítményei, az agyagedények s a kötés, fonás, hímzés, csipkeverés és szövés termékei a magyarországi népségek életének képét állítják élőnkbe, megmentvén a megmenthetőket, míg a gyáripar és a terjedő művelődés a most oly jellemző külön sajátságokat el nem mossák. Az iparművészetek terén az 50-es években Európaszerte megindúlt mozgalom elől Magyarország sem zárkózott el. A mint a nyugati országok- ban egymásután keletkeztek az iparművészeti múzeumok, az 1868-ik évi párisi világtárlat után Magyarországon is élénken kezdtek foglalkozni egy hasonló intézmény tervével. A képzőművészeti társúlat és az ipar-egyesűlet arra vállalkoztak, hogy a tervet magánadakozás útján valósítják meg és e czélból egy százas bizottságot alkottak. Az Iparművészeti Múzeum első alapját azonban az országgyűlés 1872-ben veté meg azzal az 50.000 frttal, melyet az 1873-ik évi bécsi világtárlat alkalmából eszközlendő vásárlásra megszavazott. Az ekként keletkezett gyűjtemény kiválóan kelet-ázsiai porczellán és bronz tárgyakból, továbbá magyar házi ipari szövetekből és 29*