Seite - 228 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

228 viseletekből, meg XVII. és XVIII. századbeli magyar hímzésekből állott és 1874-ben ideiglenesen a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőcsarnokában, majd 1877-ben a Képzőművészeti Társúlat Andrássy-úti palotájában nyert helyet. A költözködéssel kapcsolatban az állam átvette a százas bizottságtól az új intézményt és tetemesen gyarapítá a Magyar Nemzeti Múzeum által örök letéteményűl átengedett tárgyakkal. E letétemény XVII. és XVIII. századbeli magyar ón-mázos edényekből, olasz majolikákból, európai régi porczellánból, üvegből, egyiptomi és olasz bronz tárgyakból, XV. és XVI. századbeli egyházi hímzett bársony öltönyökből állott. Azóta részint az állami javadalomból eszközölt szerzemények, részint nagylelkű adományok következetesen gazda- gították a múzeumot. Különösen említésre méltó a keramikai gyűjtemény, mely a középkori kályha fiókoktól kezdve mindent, kivált pedig a holicsi és egyéb gyárak XVII. és XVIII. századbeli termékeit egybefoglalva a magyar keramika történetének teljes képét nyújtja. Jelentékenyen gyarapodott az egyházi öltönyök gyűjteménye is, mely gazdagság tekintetében a legelsők közé tartozik. Becses kincsei a múzeumnak továbbá a magyar hímzések és az Erdélyben gyűjtött keleti szőnyegek, a mely utóbbiak között vannak olyanok is, a milyenekkel más európai gyűjtemény alig dicsekedhetik. A múzeummal kapcsolatos galvanoplasztikai intézet eddig 250 magyar- országi ötvösmű másolatát készíté el, melyeket a külföldi hasonló intézetek is megszereztek. E még fiatal, de folyton erősbödő intézet tevékenységének két legfényesebb mozzanata a régi magyar (írott és nyomtatott) könyveknek 1882-ben és az ötvösműveknek 1884-ben rendezett tárlata volt. A Magyar Tudományos Akadémia. A tudós társaság eszméje már régi keletű hazánkban. Az első nyomok visszavezetnek bennünket Mátyás király korába, a XV. század végére s a XVI. század elejére a Celtes Konrád alapította „Sodalitas Litteraria Ungarorumu-hoz, melynek elnöke Vitéz János esztergomi érsek volt, s melynek középpontjáúl Bécset tartják ugyan, de hazánkban is volt egy-egy fiókja a Dunántúl és Erdélyben. Működéséről adatok hiányában semmit sem tudhatunk ; a mohácsi vész bizonyosan megszűntette. Aztán tovább kétszáz évnél semmi sem történt irodalmi és tudományos társúlat létesítésére. Csak 1730-ból maradt fönn az ekkor alakúit „Honismertető Társaság" szerve- zetének vázlata, de erről sincsenek bővebb adataink. Harmincz év múlva,