Seite - 233 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

233 működést: sürgette és megvalósította a reformot, a mely szerint „az osztályülések rendeztettek, a szakkérdések az illető osztályhoz utasíttattak, a tudományos fölolvasás, eszmecsere divatba jött, a nyomozó irány fölébredt, erősödött s az akadémiai eszme előtérbe lépett". Mindazáltal Akadémiánk 1848-ig inkább a nyelv, mint a tudományok akadémiája volt s e téren rendkívüli hatást tett a magyar nyelv fejlesztésére s általában irodalmunk felvirágoztatására. Első sorban a magyar nyelv szótárának és grammatikájának ügye foglalkoztatá. Megállapította az új egységes magyar orthographiát, vizsgálat tárgyává tette a grammatikai alakokat, a szókötést, a codexekben lappangó és a társaság költségén kiadott nyelv kincseket és irodalmi emlékeket, megalkotta az irodalmi nyelvet Révai és Kazinczy nyomán s diadalra vitte a nyelvújítás ügyét. Az új elvek alapján szerkesztett nyelvtana egységessé tette a magyar nyelv tanítását, s ebben jelenleg is az Akadémia nyelvtani elvei az irányadók. Megindította a táj- s az elavúlt szók, valamint a külön- böző tudományszakok műszavainak gyűjtését, s e munkába belevonta hazánknak minden, a nyelv és tudomány iránt melegebben érdeklődő fiát. Az így összehordott anyagot aztán külön-külön szótárban adta ki. Megkezdte az anyaggyűjtést nyelvünk nagy szótárához, a mely csak a hatvanas években jelenhetett meg, s hiányai mellett is egyik legfontosabb eredménye a társaság működésének. Ezen kivűl, a mit akkor nemzetiségi és műveltségi okok egyaránt követeltek, a nemzeti játékszín emelésére s fejlesztésére is sokat tőn. Pálya- díjakat tűzött ki eredeti drámákra, s lehet mondani 1833 óta minden magyar drámaíró itt nyert először koszorút és hathatósabb ösztönt. Kiadta az „Eredeti Játékszín" s a „Külföldi Játékszín" czímű becses gyűjteményeket, mely utóbbiban a külföld irodalmának drámai remekeit magyarra fordítva bocsátotta közre. Egyszersmind egy „játékszíni bizottságot" nevezett ki, a mely a budai színpad műsorán levő fordított műveket nyelvtanilag kijavította s ugyanannak számára az Akadémia költségén új darabokat is fordíttatott. S mikor az első állandó színház a fővárosban 1837-ben fölépült, ennek igazgatására s műsorának megválasztására folyvást jótékonyan hatott. De az ízlés fejlesztése is sokat köszönhet ez években Akadémiánknak. A római és görög classicusok, valamint a külföldi nevezetesebb aestheticusok műveinek fordítása és kiadása mindjárt az első években megindúlt, s a „Tudománytár" czímű közlönyében figyelemmel kisérvén a külföld irodalmi M. 30