Seite - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

236 nemzetünknek az irodalom bajnokai iránt mindenkor tanúsított érdeklődését fokozza. Az ez évi ünnepélyes ülésen tartott megnyitó beszédében gr. Dessewffy Emil kiadta a jelszót: „A tudománynak nincsen háza!" S a nemzeti közvéle- ménynek a következő kérdést tevé föl: „Vájjon nem érdemlik-e meg azon nagy ügyek, melyeknek az Akadémia szolgál, hogy e szükségeket tovább már pótolatlanúl ne hagyjuk, hogy őt egy tisztességes és díszes lak birtokába segítsük, melyben azon nagy érdekekhez illő viszonyok közt, melyeknek szentelve van működése, ezt öregbedett anyagi eszközökkel folytathassa tovább?" Gr. Dessewffy Emil felszólalásának s az azt kővető fáradhatatlan buzgalmának rendkívüli eredménye lőn. Mintegy háromezer aláírási ívet bocsátott szét az országban az aláírás és adakozás czélját fölvilágosító buzdítás kíséretében. Fölkereste részint személyesen, részint leveleivel az uralkodóház tagjait, a külföldön s a hazában lakó mágnásokat és más tehetős hazafiakat, s ilyformán a hazafiság legékesebben szóló nyilatkozatává lett az Akadémia czéljaira való adakozás. Ö felsége a király (15 ezer forint adománynyal), továbbá nemzetünk minden rétege, a paloták, egyszerű polgári házak és kunyhók lakói, magánosok és testületek, vármegyék, városok és kisebb községek mind siettek áldozatot tenni a nemzeti ügy szentelt oltárára. Egy év alatt megkétszereződött az alaptőke s a palota építésére közel négyszázezer forint gyűlt össze. A nemzet érdeklődése s áldozókészsége azóta sem lankadt e legfontosabb magyar tudományos intézetünk iránt, s későbbi alapítványok (melyek közt legnevezetesebb a b. Sina Simoné, Zsivora Györgyé és legújabban Semsey Andor százezer forintos alapítványa, melyből tíz-tízezer forinttal fog jutalmaztatni nemzetünket és hazánkat ismertető tíz tudományos pályamű) és hagyományok az Akadémia vagyonát, beleértve a palotáját és bérházát is, több mint két millió háromszázezer forintra emelték. Jelenleg már az évi költségvetés mintegy százötvenezer forintra rúg, a melyhez az ország évenként negyvenezer forinttal járúl. A főváros mindjárt 1860-ban a Duna partján körülbelül 13041/, négyszögöles telket (akkori érték szerint 260 ezer forint) jó részt ingyen engedett az építendő palota számára, s miután már akkor tetemes összeg gyűlt be és alapos volt a remény, hogy az adakozások teljesen elegendők lesznek a díszes palota fölépítésére : meg is alakúit az építés tervét kidolgozó bizottság s 1862-ben hozzá fogtak az építéshez. Az 1865-ki nagygyűlést már saját palotájában tarthatá az Akadémia.