Seite - 247 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

247 korabeli mondatöredékekről ; míg ellenben az Attiláról megőrzött mondáink inkább egy nagyszerű alkotás fenmaradt részei, a melyekhez nemzetünk többfélekép juthatott. Az eddigi vizsgálódások nyomán kétségtelennek kell tartanunk, hogy az Attiláról fenmaradt mondákban része van a magyar képzelem munkájának is, mint I. kötetünk 316. lapján olvasható Csaba- mondánk is mutatja. Jóllehet a nyelv- és történettudomány újabban tagadja a hun-magyar atyafiságot : őseink a saját érdekeik képviselőjét látták Attilá- ban s az ő világhódító harczaiban és épen ezen a réven követelték bevándorlásuk alkalmával — mondáink szerint — hazánk földjét. A magyar krónikások azonban, mint Béla jegyzője, Kézai, Turóczy, nemcsak a hun-magyar atyafiság hagyományait tartották fenn, hanem — A Königsbergi Töredék (XIV. század). bár nem öntudatosan — a hozzájuk közelebb eső korok mondáit is meg- őrizték, a melyek Emeséről, Álmosról, Árpádról, a fehér lóról, a hét vezér különböző hősi tetteiről, stb. éltek a nép ajkán. E mondák a XIII. századtól kezdve mind jobban elhalványúltak, jóllehet az énekmondók, a hegedősök, igriczek, regösök osztálya, mely még III. Endre királyunk idejében is országos jövedékkel bir, egészen a XVI., sót a XVII. századig is fenmaradt. Az ősi mondák szálait lassanként veszni hagyták, mivelhogy az újabb események, mint a tatárjárás, az olaszországi hadjárat, az után a török háborúk közelebbi s akkor talán érdekesb anyagot nyújtottak a regélésre. Az énekmondók józan krónikásokká lettek és a nép képzelmének alkotásait többé nem tartották méltóknak a följegyzésre. A mondák homályos útvesztőjére csak a XIII. század elején derűi világosság az első magyar írott emlékkel, a Halotti Beszédázi .s az ehhez függesztett Könyörgést (hasonmása