Seite - 253 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

253 Ugyané rhythmus zeng a Mátyás király halálára készült emlékdalban is : Az elegiákban a hazafi mély megindulása, valódi bús-komoly hangja, vigasztalan bánata szép s erővel teljes nyelven szól hozzánk. A vallásos áhítat a nemzeti önérzettel párosúl, mert a magyar az Isten választott népének hiszi magát. E hazafias hymnusok szerzője ép úgy a nép fia s tehát ismeretlen, mint az első hosszabb epikai elbeszélésé, a mely Pannónia megvételéről szólván, a fehér ló regéjét eleveníti föl, a mint az szájról-szájra járhatott a IX. és X. században. 1476-ból maradt ránk Mátyás szabácsi viadalának elbeszélése, a melynek írója, a költői lelkű vitéz, hol csodálattal és önérzettel, hol pathoszszal emlegeti, mint szemtanú, a „nagy jeles ostromlást", a melyet a magyarok tőnek. Toldy lelkesedve hirdette e műről, hogy „íme egy ének, a melyet Mátyás király asztalánál énekel- hettek." Hogy e sejtelemnek van-e alapja: nem tudjuk, de az alábbi adatból biztosan következtethetjük, hogy Mátyás király asztalánál magyar énekek is Néhai való jó Mátyás királ! Sok országokat te birál, Nagy dicsérettel akkoron valál, Ellenségednek ellene állál. A „Szabács viadala" czímű XV. századi énekből.