Seite - 254 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

254 zengettek. Fr. Arnoldus de Bavaria írja Kölnben 1482-ben megjelent kis művében a következőket : „Érdemesnek találom megemlíteni azt a Gábor nevű magyart, a ki honfitársainak gyönyörködtetésére több igen jeles magyar éneket s verset oly szerencsével szerzett, hogy azokban — a mint mondják — maga a felséges Mátyás, a pannonok igen tudós királya is gyakran gyönyörködött szabad idejében. Ugyanez a Gábor, a mint az ottani szerzetes társaimtól értesülök, most azon fáradozik, hogy az említett győzhetetlen királynak harczi vitézségét s háborúit is megénekelvén magyar és latin nyelven, e nagy királynak soha el nem múló emlékezetét átadja a jövendő századoknak". De a nagy király halála mintegy elnémította a nemzeti epika hangjait. A Jagellók uralkodása alatt sokszor visszasóhajtották őseink a vitéz karú, erős elhatározottságú Mátyást, a ki a királyok között oly hatalmas volt, hogy Bécsnek városát és Németországot (Ausztriát), a mikor kivánta, koro- nájához fűzé, mint a föntebb említett emlékdal mondja. A nemzet érdekeit a fenyegető külellenségek s az egyesek vagyoni biztonságát a hatalmas olygarchák ellen senki sem tudta többé megvédeni. A nép elhagyatva látta magát s éles satyrával támadt a papokra és világiakra, általában az urakra. Elégedetlen volt a korral, társadalmi reformot óhajtott s talán először mert fenyegető magatartást mutatni, miként Apáti „Feddő éneké bői meggyőződhetünk. Ez általános elégedetlenség mutatta, hogy nagy idők voltak készülőben. II. A XVI. század rendkívüli változásokat hozott létre hazánkban. Az ország területi egysége darabokra tört, a nemzet politikai egysége erős pártokra szakadt, hitbeli meggyőződése pedig a különböző vallási feleke- zetek szerint oszlott meg. A protestantismus eszméje, a melynek magában a királyi udvarban is akadt pártfogója, gyorsan elterjedt a mohácsi vész után, s nemzetünk egészen belésodródott abba a mozgalomba, mely a renaissance nyomdokain lépett föl, hogy átalakítsa a vallást s avval együtt az egész társadalmat és az európai emberiség összes világnézetét. Az új vallás apostolai fenekestül fölforgatták a középkori magyarnak egységes hitbeli meggyőződését s harczra keltek nemcsak a katholikus egyház papjai, hanem mindazok ellen, a kik a katholikus egyház hatalmát továbbra is fen- tartandónak vélték. Ellenállhatatlan erővel ragadták magukhoz a szellemi