Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

256 iratai, a melyeknél nagyobb erővel, világosabban, hevesebben s egyszersmind zordabb színekkel senki sem festette kora sülyedését. Igazán a genfi Kálvin magyar földön ! Nem csekély hatással működött Dávid Ferencz, a magyar unitárius egyház megalapítója sem; és ezeken kivűl még számosan nyúltak a szó és írás fegyveréhez, hogy a régi egyház híveit kiforgassák minden erősségükből, ötven esztendei szakadatlan küzdelem meg is termette a maga gyümölcsét, s mire a katholikus egyház papjai elérkezettnek látták az időt, hogy az új vallás diadalát útjában megállítsák, a protestantismus megalapítá- sának nagy munkája jóformán be volt fejezve. Szerencséjére azonban a kath. egyháznak oly férfiak léptek föl mindjárt először a régi egyház védelmére, a kikben a képzettség ízléssel, a hazafiság mély vallásos meggyőződéssel, a positiv tudomány éles látással egyesűit, mint Telegdi Miklós pécsi és Monoszlai András veszprémi püspökben. Ez utóbbi a hitágazati eltérések erős kritikája közé vegyíti azt a jellemző felfogását is, mintha az új vallás okozta volna hazánk akkori szomorú állapotát. E támadást azután Magyari István torolta vissza 1602-ben, a protestánsok abbeli meggyőződését hangoz- tatván, hogy épen a régi tévelygésben való megátalkodottság miatt bünteti Isten a magyar nemzetet a sokféle ellenséggel. Érdekes jelenség, hogy a hitvitáknak ez utóbbi eszméje körülbelül egy századig minden magyar írót és költőt hatalmában tart. Enekszerzők, elbeszélésírók, tanító és feddő verselők egyaránt hangoztatják ez eszmét mind a katholikusoknál, mind a protestánsoknál. A haza szenvedéseit szoros kapcsolatban hiszik nemcsak a politikai pártok — német és török — fel- fogásával, hanem a vallásfelekezetek meggyőződésével is. A német párt a katholikus vallástól, Isten igaz anyaszentegyházától való elszakadásból magyarázta a törökök sanyargatását, az ország romlását, miként ezt a következő században Pázmány és Zrinyi oly mély meggyőződéssel hirdették; a török párt a protestáns vallás üldözésének, a régi egyházhoz való ragaszko- dásnak tulajdonította nemzetünk sülyedését s "kölcsönösen Isten büntetésének hitték az ország elgyengülését. A hazafiság most is összeolvadt a vallásos felfogással s lyrikusok és epikusok egyaránt e forrásból merítenek anyagot énekeikhez, jeremiádjaikhoz, világi és bibliai tárgyú elbeszéléseikhez. Termé- szetes, hogy az új vallás igehirdetői sokkal nagyobb buzgalmat fejtenek ki a régi énekek átdolgozásában, új énekek írásában, Luther énekeinek vagy a zsoltároknak fordításában, mint a katholikusok. Enekgyűjteményeink 1536-tól egész a XVII. század elejéig mind a protestáns felekezetek számára készülnek