Seite - 264 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

264 szíve zokog, síró szeme könyet hullat s kérdi : élhet-e még kedvére, vagy holtig árván kell járnia az életet. Mikor szíve itt hagyott kedvesén, hazáján s vitézi életén érzett búsongását összevegyülve érzi : igazán megható elegiákat zeng: Messzire bujdosom, 5 Isten vezérli dolgom, Hazámat itt hagyom, \ Isten vezérli dolgom. Balassa műveiben benne van egész egyénisége, a mint előttünk mint hónát szerető igaz magyar, keresztény vitéz, bátor katona, hű barát, szerel- mes dalia, mély érzelmű költő megjelenik. Eszméje és képzelete egyaránt gazdag, s a magyar versformákat és költői nyelvet a XVIII. század végéig a legmagasabb fejlődésében mutatja. Egy szóval Balassa a régi magyar költészetnek a lyrában épen úgy legelső képviselője, mint Zrínyi a XVII. században legelső epikusa. III. A XVII. század a nemzeti erő megfeszítésének százada. Irodalomban és politikában egyaránt a legerősebb fegyverekhez nyúlt a nemzet, hogy a maga igazságát minden rendű okokkal támogatva, véget vessen a vallási küzdelmeknek és megtisztítsa az országot az idegen zsoldosok zsarolásaitól ép úgy, mint a török igától. Sokszor belefáradt e, már jóval előbb kezdődő élet-halál tusába nemzetünk ; de, mivel a Bocskay, Bethlen és I. Rákóczy György bécsi, nikolsburgi és linczi békekötéseit a katholikus-német párt az idegen kormány beleegyezésével, legtöbbször ösztönzésére, mindannyiszor megszegte, a hányszor csak lehetett : a harczedzett magyar készen állott az aránytalan küzdelemre s vitézsége újra a legszebb harczi babérokat aratta. A nemzeti egység eszméje a sok hiú kísérlet után erősödni kezdvén : a protestánsok szívesen letették volna a fegyvert, mert be kellett látniok, hogy a haza még nagyobb veszélyben van, mint a múlt században volt: de a kitartó és elkeseredett politikai küzdelem csak a XVIII. század elején érhetett véget, mikor II. Rákóczy Ferencz kurucz katonái letették a fegyvert 1711-ben a majthényi síkon. A protestánsok fegyveres küzdelme is eddig tartott. Az újítók fegyvereit átvévén a katholikus egyház : már az előbbi század végén fölocsúdott aléltságából és lépésről-lépésre foglalta vissza a diadal mámorában néha könnyű szerrel, sokszor csupán az új eszme vará- zsával meghódított területeket úgy, hogy a bécsi békekötés (1606) után régi és új egyház körülbelül egyenlő szellemi erőt mutat föl.