Seite - 268 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Band 12/1

268 Nemcsak mint szónok: mint író is mestere korának, a kinek hevével és erejével legfölebb ha Zrínyi Miklós versenyezhet, a protestánsok közül pedig talán csak az egy Szenczi Molnár Albert. Katholikus kortársai és kővetői közül csupán Káldy György közelíti meg e tekintetből; de Káldy biblia- fordításában s egyházi beszédeiben több nyoma van az érzelmes megindulás- nak és kellemnek, a mik Pázmány stíljében majdnem teljesen hiányzanak. Pázmánynak kiváló protestáns ellenfelei akadtak ugyan a vitatkozásban, mint például Komáromi Csipkés György, Alvinczi Péter, stb. ; de senki sem mérkőzhetett széles tudományával, eleven előadásával és erőszakosságával. A protestánsok csak Erdélyben tudtak roppant hatásától menekülni, a hol a református fejedelmek udvarában mindig volt egy-egy híresebb pap, a ki az erdélyi protestáns egyház és iskolák ügyét vezette s élén állott az irodalmi táborozásnak is, mint Dajka János, Geleji Katona István, Tofoeus Mihály, stb. Rendesen az ilyen vezér köré csoportosult az a számos főrendű író, a kik között ott találjuk magát Bethlen Gábort, aztán Kemény János és Apaffy Mihály fejedelmeket s a kegyes Lórántffy Zsuzsánnát, I. Rákóczy György nejét. Az erdélyi fejedelmi udvarban égett ez idétt legmagasb lánggal a magyar műveltség világa, mely egy Comenius Amost, egy Opitz Mártont, Bisterfeldet, Basiret s kivűlök a legtudósb magyar protestáns papokat, tanárokat és írókat vonta körébe. E magasra lobogó fény a külföldre is vetett néhány tüzes súgárt azoknak személyében, a kik csak tanulmányaik folytatására mentek idegen országba, de ott nagy tehetségükkel európai hír- névre jutottak. Ezek közt Szenczi Molnár Alberté (1574—1634) az érdem, hogy a zsoltárok franczia minták után igazi költői ihlettel magyar versben fordítva már 1607-ben megjelenhettek, s azóta több mint száz kiadást értek. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása új irányt jelöl a XVII. század vallási lyrájában, kivált külső formáival, a melyekbe ő oltott elevenséget, mozgal- masságot és szabályos rhythmust. E fő munkáján kivűl irodalmi tevékenysége épen olyan gazdag sikerben, mint élete viszontagságokban s a sors különféle csapásaiban. Csak keveset tartózkodhatott hazánkban; életének nagy részét külföldön élte át, örökös szegénységben, zaklatottságban és üldöztetésben. De írói nagysága, minél távolabb esik tőlünk az ember szenvedése és hányattatása, annál inkább emelkedik. Hittudományi és nyelvészeti munkáit jobbára meghaladta a tudomány: de zsoltárai máig is zengenek a magyar református templomokban s a tőle megjavított Károli-féle bibliát máig is ott láthatni minden református család házában.